5. fejezet - Egy hét Cullenéknél (2/2)

- Igen - válaszoltak kórusban.

- Gyere... mássz fel a hátamra! - utasított szerelmem.
- Miért?

- Futni fogunk.

- Az előbb még nem úgy volt, hogy kirándulni megyünk? - húztam fel a szemöldököm.

- De, de futva megyünk a táborozó helyre.

- Nem vagyok a legkönnyebb - figyelmeztettem.

-Ugyan már! Egy érintéssel szétmorzsolok egy egész fát. Meg se érzem, hogy a hátamon vagy! - magyarázott, mire tátva maradt a szám. Egy érintéssel... egy egész fát! Uhh...ez durva!

- Még mindig nem félsz?-húzta fel a szemöldökét.

- Csak szeretnéd! - vigyorogtam.

- Hát, akkor kapaszkodj! - figyelmeztetett, mire a nyaka köré fontam a karjaimat és erősen belé kapaszkodtam. A szél hirtelen csapott az arcomba. Olyan gyorsan mentünk, hogy a környezetből csak elmosódott foltokat láttam. Ez szuper! Üzentem gondolatban szerelmemnek. Hirtelen lassulni kezdtünk és megálltunk. Még csak most vettem észre, hogy mindenkin hatalmas hátizsák volt, kivéve Edwardot, mert az ő hátán én jómagam csüngtem. Alice és a fiúk már a sátrakat állították fel, míg egy hűvös kezet éreztem a nyakamnál.

- Megérkeztünk. Na, milyen volt? - érdeklődött. ,,Miért kérdezed, ha úgyis tudod a választ?"

- Mert nem gondoltál rá! - nevetett.

- Csúcs volt! Mikor megyünk megint? - mosolyogtam.

- Nem sokára - biztosított. - Nem akarsz esetleg leszállni?

- Nem.... Jó ez így nekem - incselkedtem.

- Igeeeeen?!

- Igeeeeen! - pimaszkodtam. Hirtelen benyúlt a felsőm alá és végigsimított a kulcscsontomtól, egészen a hasam aljáig, megfogva a mellemet. Úgy meglepődtem, hogy elfelejtettem kapaszkodni és kecsesen seggre estem. Bosszúsan néztem fel nevető szerelmemre, aki mellé drága bátyáim társultak. Törökülésbe ültem és összefontam karjaimat mellkasom előtt. Ekkor a még mindig kuncogó Edward lépett mellém és felsegített a földről.

- ,,Ez nem volt igazságos!"- gondoltam neki címezve.

- Tudom, de jól esett! - pimaszkodott.

- Na várjál csak... ezt még visszakapod! - vigyorogtam, most már én is. Em és Jazz vigyorogva néztek minket.

- Igeeeeen?! - incselkedett.

- Igeeeeen! - léptem hátrébb. Hirtelen termett előttem és csikizni kezdett. Jujjj! Ez nagyon csikis! - Jaaaáááájjj! Hagyd abba!!! Úgyis visszakapod! - visítottam, már a földön fetrengve. Már levegőt is alig kaptam, amikor abbahagyta és megcsókolt. Közelebb húztam magamhoz, mire belemosolygott a csókunkba. Hangos torokköszörülésre rebbentünk szét, mire meglepődve vettem észre, hogy az egész család mosolyogva figyel minket. Emmett hümmögött, ugyanis Rose befogta a száját és nem engedte, hogy megszólaljon. Épphogy feltápászkodtunk a földről, Alice ugrott elénk.

- Bells... gyere... egyél valamit! - pattogott. - Utána játszunk???

- Oké. És mit játszunk? - kíváncsiskodtam.

- Majd meglátod! Meglepetés - vágott közbe Em. Leültem megenni egy szendvicset és Alice sátrába mentem, ami nem volt túl jó ötlet, mert eléggé megijedtem. Úr. Isten.!Mindent ruha borított, így jobbnak láttam eltűnni ebből a borzadájból.
- Játszunk máááááár! - suhant ki mellettem. Öcsém! Mint egy bolhával telített pattogó gumilabda!

- Gyertek... mindenki üljön le egy körbe! - vezényelt Em. Úgy tettünk, miközben ő egy üveget dobott le a fűbe.

- Üvegezünk? - lepődtem meg.

- Aha, de nem akárhogyan! - vágott sejtelmes arcot. - Felelsz vagy mersz? - velem szemben Jazz és Em foglaltak helyet, míg két oldalamon Alice és Edward ültem. - Akire az üveg szája mutat, annak kell csinálni valamit. Az kérdez, akire az üveg másik fele mutat. Aki nem válszol, vagy nem csinál meg valamit, annak le kell vennie valamilyen ruhadarabját - mondta el a szabályokat és pörgetett. Csak először ne rám! Pont nálam állt meg. Na ne! Most kértem! Felnéztem Edwardra, aki bátorítóan rámmosolygott.

- Felesz vagy mersz, Bellácska? - vigyorgott Em kajánul. Ekkor vettem észre, hogy a másik fele az említett felé néz. Ajjaj!

- Öhm... felelek - böktem ki.

- Hááát jó! - nagyon nem tetszik ez a vigyor. Gondolkozott egy kicsit. - Melyik a kedvenc pozíciód? - húzogatta a szemöldökét perverz vigyorral. Nagyot sóhajtva néztem fel az égre. Még nem is voltam együtt senkivel. Honnan tudnám?!

- Hát, biztos nem az ami neked! - vigyorogtam önelégülten. Durcizott egy kicsit, majd pörgetett. Most Alice és Rose jöttek.

- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Alice.

- Merek - mosolygott rám Rose.

- Oké... Le kell smárolnod Eriket a suli parkolóban - vigyorgott huncutul a kis kobold.

- Na ezt azért nem! - csóválta a fejét Rosalie.

- Húh! Vetkőzz Baby! - vigyorgott Em. Rose levette a felsőjét, így egy gatyában és melltartóban feszített, majd pörgetett. Jazz és Em jött, az utóbbi mer.

- Hétfőn rózsaszín cuccban kell menned a suliba, buzisan felzselézett hajjal - vigyorgott Jazz.

- Oké! - nevetett Em. - Benne vagyok! - pörgetett. Alice és Jazz jöttek és Jazz mer.

- Eljössz velem egy egy hetes vásárló körútra! - ugrándozott a kis kobold.

- Rendben - sóhajtott fel Jazz és pörgetett. Megint rám került a sor, de most Jazz kérdezett.

- Felelsz vagy mersz? - somolygott.

- Merek - vállaltam be, mire elvigyorodott és Em fülébe suttogott.

- Fehérnemű bemutatót kell otthon tartanod Alice gardróbjából, az egész család előtt - eltátottam a szám. Végül is, meg lehet csinálni. Elég gáz lesz... de ez van!

- Oké, megcsinálom - kajánul vigyorogtak. Pörgettem, szerelmem és Em jött. Edward mer.

- Hétfőn Bellának nyakörvet és kötelet kell a nyakadba akasztania, fognia kell mint pórázt és így kell mászkálnotok egész nap a suliban - vigyorgott.

- Oké, ha Bellának nem baj - fordult felém.

- Nekem nyolc! - mosolyogtam rájuk.

- Szuper! - nevettek a többiek. Szerencsétlenségemre, megint rám mutatott az üveg, ráadásul megint Em mondott.

- Merek - sóhajtottam.

-Le kell teperned Edet a menzán, amikor ott van a konyhás is.

-Na nem! Ezt nem! - ez egy kicsit már sok!
- Oké! Akkor vetkőzz! - szólt drámai hangon. Én is a pólómat vettem le, ezért kb úgy néztem ki mint Rose, csak ő sokkal szebb. Szerelmem szúrósan nézett rám, mire fülig pirultam. Edward pillantását végig magamon éreztem, ezért egy kicsit zavarban voltam. Még játszottunk egy ideig, majd nekem félbeszakadt, mert bedobtam a szunyát szerelemem karjai között. Felébredtem mikor bevitt a sátorba és egy hálózsákba fektetett, majd mellém feküdt, de rögtön visszasüllyedtem mély álmomba. Álomtalanul aludtam. Jéghideg érintésre ébredtem, de még nem akartam kinyitni a szemem.
-Ébredj szerelmem!-susogott Edward és homlokon csókolt.
-Nem akarok!- nyöszörögtem, hasra fordultam és arcom a párnába temettem.
-De muszáj! Indulunk vissza! -lehúzta rólam a takarót, mire fázni kezdtem és felültem. Hunyorogva nyitottam ki a szemem, mire az én görög istenem meztelen felsőteste tárult elém. Gyorsan megfogtam a takarót, magamra húztam és visszadőltem a párnára.
-Bella! Ne akard, hogy idehívjam Emmettet!- fenyegetőzött. Most nem igazán akart érdekelni, ezért gondolatban üzentem. ,,Nem érdekel!"
-Szólítottál?- toppant be az említett, színpadias hangon.
-A hugicád nem akar felkelni.-árult be szerelmem.
-Rendben, akkor nekiállok orvosolni a problémát!-felül még mindig csak egy melltartó volt rajtam, alul pedig csak bugyi. Hirtelen eltűnt rólam a takaró, míg én a hátamon feküdtem,karommal eltakarva az arcom. -Na hugica, kelés!-hirtelen valaki leöntött hideg vízzel. Huhh...de hideg!!! Mint akit puskából lőttek ki, ugrottam fel és néztem a fiúkra. Olyan vizes voltam, mint aki most szállt ki a zuhany alól. Mérgesen pillantottam fel vigyorgó bátyámra, aki végignézett rajtam és hatalmas hahotában tört ki. Szerelmem is elnevette magát, mire én is elkezdtem nevetni. Szerelmem ölébe huppantam és rányújtottam a nyelvem.
-Húzd vissza, mert leharapom!-fenyegetett és megcsókolt.-Egy óra múlva indulunk, mert Carlislenak be kell mennie a kórházba.-sóhajtott nagyot.
-Oké, akkor felöltözök.-felvettem egy szürke toppot, egy ugyan ilyen melegítővel és elkezdtem kibontani az éjszaka folyamán szénaboglyávvá gubancolódott sörényemet. Mikor végre kész lettem, laza lófarokba kötöttem és puszit nyomtam szerelmem mézédes ajkaira. Az ölébe húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Hangos torokköszörülésre váltunk szét. Vajon ki más lehetett volna, mint a mi drága kajánul vigyorgó bátyánk?!
-Indulunk, fiatalok!-jelentette be.
-Rendben!-feltápászkodtam és kisétáltam a sátorból. Hét ágra tűzött s nap. Hirtelen az egész család ott termett előttem, mire nekem be kellett hunynop a szemem. Mindenki gyémántként ragyogott, gyönyörűek. Résnyire nyitottam a szemem és megpillantottam életem értelmét, kinek márványteste ellenállhatatlan.
-Indulhatunk?-kérdezte szerelmem, mire felnéztem aranybarna szemeibe, amelyek rabul ejtettek.-Bella,indulhatunk?-ismételte mosolyogva.
-A...Öhm...Persze.- nyögtem ki nagy nehezen. Felmásztam a hátára és kezeimet összefontam nyaka előtt. Pár perc alatt haza értünk és leültünk a nappaliba. Em levágódott a kanapéra és bekapcsolta a tévét.
-Nézünk valami vámpíros filmet? Olyan viccesek.-nevetett.
-Jó, nézzünk.-vontam vállat. Edward hova tűnt?
-Konyhában!- kiabált ki az említett. Bementem hozzá és hátulról átöleltem derekát.
-Szeretlek!- suttogtam a fülébe.
-Én is szeretlek. Most már te vagy az életem.- mondta egyszerűen, mire lábujjhegyre állva, csókot leheltem ajkaira.- Éhes vagy?
-Igen. Rád.- vigyorogtam.
-Szerintem először szendvicset egyél és utána megkapsz engem is.- kedvenc féloldalas mosolyomat villantotta felém amitő majd elolvadtam. Evés után bevonultunk a nappaliba és Carlisle és Esme kivételével mindenki letelepedett a tévé köré. Én egy puffon helyezkedtem el a kanapén ülő szerelmem kezét fogva.Elég ijesztő film volt. Amikor megijedtem egy kicsit mindig megszorítottam Edward kezét, mire fél szemmel úgy láttam elmosolyodott. Éppen amikor egyszer Edwardról pillantottam a tévére egy olyan rész volt, aminél egy félig megölt véres vámpír ugrott ki egy ajtó mögül, mire én ijedtemben hátraestem, így a földön landoltam. Felálltam és bosszankodva néztem a puffra. Jókorát belerúgtam és beültem a nevető szerelmem ölébe. Átölelt és puszit nyomott az arcomra. Mindenki nevetett, de csak Emmettnek volt hozzáfűznivalója.
-Ez tíz pontos esés volt, hugi!- röhögött, mire rányújtottam a nyelvem. Elnevettem magam és néztem tovább a filmet. Mikor vége lett, Edward felhúzott a kanapéról és felvitt a szobájába. Lehuppantam a kanapéjára és felnéztem elbűvolő szemeibe.