7. fejezet- Cikis napok

Eljött a szerda. Szerelmem éppen mézédes csókokkal ébresztget.


- Kedvesem, kelj fel! Suliba kell menni. - sutymorgott a fülembe, amitől libabőrös lettem. Carlisle eddig írt fel igazolást, így menni kellett. Úgy veszem észre, nem rázott meg annyira az, hogy megerőszakoltak, mint egy normális lányt. Éppenséggel én sosem voltam normális. Sose voltam gyenge lelkileg, sírni is időnként szoktam, de csak ha nagyon felidegesít valami.



- Nemmm akarok! - a fejem a párna alá dugtam és aludtam tovább.



- Bella! - Nem! Akkor sem! Valami hideget éreztem a derekamon, ezért felpattantam.


- Ez nagyon nem volt szép! - álltam meg előtte csípőre tett kézzel és csak akkor esett le, hogy nincs rajtam semmi, amikor majd felfalt a szemeivel. Gyorsan a fürdő felé vettem az irányt, de időközben az ágyon találtam magam.


- Hová - hová, kisasszony? - a nyakamat kezdte el csókolni, mire kirázott a hideg.


- Csakis az ön karjaiba uram. - mentem bele a játékba.


- Ajánlom is, hogy csak az enyémekbe, mert aki hozzád mer nyúlni, annak vége! - váltotta hangját fenyegetővé és még szorosabban ölelt magához.


- Edward, el fogunk késni. - puszit adtam az arcára és kibontakoztam az öleléséből, mire arcát a párnába rejtette és valami érthetetlent mormogott. Beszaladtam a fürdőbe és gyors fogmosás és mosakodás után derült ki, hogy nem hoztam be magammal ruhát. Kint Edward már felöltözve ült az ágy szélén.


- Választhatok neked ruhát? Légyszííí! - ez nem igaz! Ennek sose tudok ellenállni! Na jó, de ne olyat, mint a múltkor! Azon nyomban eltűnt, gondolom Alice szobájába ment. A következő pillanatban már előttem állt. Felkaptam a ruhákat és végignéztem magamon. Egy elég szűk csőgatyában, egy mell alattig kivágott fekete toppban és egy fekete telitalpú magassarkúban feszítettem előtte.


- Hm... szexi! - vigyorodott el és megcsókolt.


- Edward, szeretnék kérdezni valamit. - szakítottam meg csókunkat, mire kérdőn nézett rám. - Hogy lehet valakiből vámpír? - eddig direkt nem gondoltam erre a közelében.


- Ha megharapnak és méreg kerül a szervezetbe. - magyarázta. - Miért?


- És nagyon fáj? - figyelmen kívül hagytam a kérdését, majd úgyis megtudja.


- Pokoli. Három napig tart, úgy érzed, mintha élve szénnéégnél. De miért? - kezdett kicsit feszült lenni.

- Ha azt szeretném, engem is átváltoztatnál? - ezen meglepődött.


- De miért? Nem lehetne gyereked, nem tudnál többet aludni, arról nem is beszélve, hogy gyilkolnod kellene és elveszíted a lelked. - látszott rajta, hogy nem érti, miért akarok olyan lenni, mint ő.


- Azért, mert én örökre veled akarok lenni. A lelkem megmaradna, mivel neked és a családodnak is van. Gyereket sose akartam, nem vagyok anyának való. Szóval? Ha megkérlek átváltoztatsz, hogy örökre melletted maradhassak? Persze, csak ha te is szeretnéd. - Mindennél jobban szeretlek, most már te vagy az életem értelme!


- Igen, átváltoztatlak. Egy feltétellel! - emelte fel mutató ujját. - Érettségi után. - Ne már! Még csak most kezdődött a harmadik!

- Inkább ez év végén! Légyszííí! - vettem elő a bociszemeimet.

- Na jó! Az időpontot majd megbeszéljük, csak ne nézz így rám! - nézett rám kétségbeesetten,mire elnevettem magam és örömömben a nyakába ugorva puszikkal halmoztam el arca minden egyes négyzetmilliméterét. Mosolyogva lehelt csókot ajkaimra. Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Mikor elváltak ajkaink, felkapott az ölébe és lesuhant velem a nappaliba. Em a kanapén terpeszkedett, míg a többiek isten tudja merre járnak.


- Jó reggelt, fiatalok! Milyen éjszakátok volt? - húzogatta perverzen szemöldökét, mire kigyulladt a fejem felett a villanykörte és gonoszan elvigyorodtam.



- Ez volt életem legjobb éjszakája, Em. - halványan láttam, ahogy Edward büszkén elmosolyodik. Tényleg ez volt életem legszebb éjszakája, kár is lenne tagadni. - A tied milyen volt? Csak nem egész éjjel itt ücsörögtél és a tévét bámultad? - biggyesztettem le alsó ajkam gúnyosan, mire meglepetten pislogott.


- Honnan tudtad? Mi vagy te? - pattant fel és kétségbeesetten nézett rám.


- Háát, gondoltam, hogy Rosenak nem elég, amekkora neked van, ezért inkább keres valaki mást... - vigyorogtam - ...Azt pedig inkább ne akard tudni, hogy mi vagyok, mert ha elmondom, meg kell hogy öljelek! - figyelmeztettem.


- Ez gonosz volt! - vágta be a durcit. - Boszííí! - elkezdett rohangálni a nappaliban kétségbeesetten kiabálva. Kb öt percig álltunk és vártunk, mire melák bátyánk végre lenyugodott. - Bírom a csajt! - vigyorgott szerelmemre, mire az szorosan átölelt. Mikor mackótesónk méltóztatott felemelni a fenekét és kisétálni az ajtón, fejünket csóválva mentünk utána. Edward felkapott a vállára két táskát, mire értetlenül néztem rá.


- Alice elhozta a heti tankönyveidet. - magyarázta. Tovább indultunk a kocsihoz, mikor hirtelen Jazz ugrott elénk.


- Hé - hé! Ezt itt ne hagyjátok! - a kezembe nyomott egy nyakörvet és egy kötélpórázt. Először nem igazán akart leesni, hogy ezt most minek, de mikor koppant nevetésben törtem ki. Szegény Edward!


- Oh...ezt muszáj? - próbálkozott, de Jazz hajthatatlan volt.

- Muszáj! - nézett szigorúan bátyám.

- Rendben, csak nyugi! - tette fel kezét szerelmem védekezően. Továbbmentünk a kocsihoz. Edward már előre kinyitotta nekem a Volvó ajtaját, majd mikor beszállt, fancsali képet vágott.

- Baj van? - kérdeztem, amikor ő is beszállt.

- Nagyon le fogunk égni! - grimaszolt, mire felnevettem.

- Egész nap úgy kell mászkálnunk?

- Valószínűleg. - hát akkor tényleg nagyon le fogunk égni! Bocs, de így van! Közben megérkeztünk a suli parkolóba. Bíztatóan rámosolyogtam, mire kicsit csillapodott a feszültsége. Felvette a nyakörvet, ami elég, hááát...vadul nézett ki rajta és rákapcsolta a pórázt is. Kiszálltunk és kézen fogva sétáltunk oda a tőlünk kb 4 méterre álldogáló Cullenékhez.

- Akkor mit is kell pontosan csinálnunk? - fintorgott szerelmem. Em már a hasát fogva dőlt a kocsijának a röhögéstől. Inkább nem akarom megtudni, hogy min nevet ennyire.


- Hát, jobb is ha nem tudod! - suttogta a fülembe a család gondolatolvasója. Alice folyamatosan csacsogott valamit Rosenak, ők egy kicsit arrébb álltak. Drága pöttöm húgom és nővérem izgatott arckifejezéséből ítélve, nagyon úgy érzem, hogy délután vásárolni megyünk. Ne már! Két napja voltunk! Edward mellettem kuncogott, mire kissé szúrósan pillantottam rá. Ez nem vicces! Ez a vásárlási forma még nekem is sok!


- Tehát...- csapta össze tenyerét fülig érő vigyorral Jazz. - Egész nap úgy kell a suliban mászkálnotok, hogy Bella, te pórázon húzod Edet magad után. Amikor közös órátok van, lecsatolhatod, de a nyakörv marad. Különböző óráknál pedig mindig elkíséred a terméhez és csak ott veheted le a pórázt. - nézett rám. - Figyelni fogunk benneteket, úgyhogy ne csaljatok! Ha mégis, érvénytelen lesz a feladat és valami durvábbat kell csinálnotok! - figyelmeztetett és a mellette még mindig locsogó feleségébe karolva elindult a suli felé. - Jó szórakozást srácok! - kiabáltak még vissza kórusban.


- Induljatok szerelmes tubicáim! Sok-sok jó fotó fog még ma készülni rólatok. - karolt bele nevetve feleségébe melák bátyánk és Aliceék után indultak.


- Ha átváltoztam meghalsz! - sziszegtem, mire még jobban nevetett.

- Kíváncsian várom! - kacsintott még egyet, majd eltűntek. Szerelmem felé fordultam, aki elkínzott arccal nézett körbe. Megöleltem, megcsókoltam, mire kicsit felengedett.

- Hány órád lesz ma? - kezembe nyomta a pórázt.

- Hét. Induljunk, legyünk túl ezen az egészen minél hamarabb. Puszit nyomtam a szájára és megindultunk befelé. Egy lépéssel szerelmem előtt haladtam és ahogy kellett kicsit húztam magam után. A parkolóban sokan megbámultak. Eleve újdonság nekik, hogy láthatóan együtt vagyunk, még a megjelenésünk is figyelemfelkeltő. Először mindenki meglepődött, aztán bámult, majd kitört a nevetés. Kicsit mindketten felszabadultunk és a többiekkel együtt nevettünk. Hátranéztem és ahogy megláttam szerelmem vidám mosolyát, boldogság töltött el. Amikor előrenéztem, abban a pillanatban kis híján nekimentem az üvegajtónak, de Edward még időben jó irányba fordított. Huh...ez közel volt! Az első órám matek az ötösben. Neked?


- Fizika a négyesben. - sóhajtott. Közben kiszúrtam Jazz fejét az egyik ajtó mögül.


- Akkor odamegyek veled. Nem lehet fordítva, ugyanis Jazz figyel. - az utolsó két szót direkt hangosabban mondtam, bár ha suttogok, azt is meghallaná. Rányújtottam a nyelvem, mire gonoszan elvigyorodott. Hirtelen fékezhetetlen vágyat éreztem Edward iránt. Nem bírtam visszafogni magam és majdnem szó szerint letepertem. Hevesen csókoltuk egymást, keze már a pólóm alatt vándorolt. Aztán egyik pillanatról a másikra megszűnt a ,,késztetés". Huh...ha átváltozom mindkettőt megölöm! Fortyogtam magamban és úgy veszem észre, szerelmem arckifejezéséből, hogy ő is valahogy így érezhet. Valamit sziszegett Jazz felé, amiből annyit tudtam kivenni, hogy ,,meghalsz". Elsétáltunk a négyes teremhez, ahol leszedte a pórázt.


- Szeretlek! - felvillantotta kedvenc féloldalas mosolyomat és besétált a terembe. Hosszan néztem utána. Azt a kurva eget, de jó segge van! Hoppá! Fenébe a gondolatolvasással! Megfordultam és egyenesen Jessbe és Angelába ütköztem, akik karba tett kézzel álltak előttem.

- Most szépen elmesélsz mindent, az elejétől a végéig! - kihangsúlyoztak minden szót, mintha hülyegyerekhez beszéltek volna, és behúztak a termünkbe a padunkhoz. Leültem, mire várakozóan néztek rám.

- Az úgy volt, hogy ... - és mindent elmeséltem nekik, persze a vámpíros részeket kihagyva. Egészen onnan, hogy Edward megmentett, hogy miután nagyjából rendbejöttem elmentünk a családjával piknikezni és üvegeztünk, emiatt mászkálunk ma így. Ahogy a lányokat ismerem, ebédszünetre már az egész suli tudni fogja a sztorit. - De azt, hogy megerőszakoltak légyszi ne mondjátok el senkinek, jó? Találjatok ki helyette valami mást, például, hogy kiraboltak vagy valami. Persze a többit mondhatjátok. - kértem őket. Egy próbát megér.

- Rendben, azt nem mondjuk! - szívükre tették a kezüket és becipzározták a szájukat. Remélem bízhatok bennük.

- Köszönöm. - öleltem meg mindkettőjüket. Nagy nehezen a tanár is betolta a képét, így Jessék visszamentek a helyükre.

- Bella, itt a kulcsod. - dobta még gyorsan felém Jess a kulcsom, amit sikeresen elkaptam. Eltátogtam egy ,, köszit ", mire csak egy legyintést kaptam válaszul. Mivel elkezdődött az óra, örömmel mélyedtem gondolataim sűrűjébe.

Az életem egy nap alatt vett 180 fokos fordulatot....Vajon hogyan érdemeltem és ki én ezt az istent? Kb egy hete ismerkedtünk meg és már együtt vagyunk. Most még szeret, de mi van ha jön egy nálam sokkal szebb és okosabb vámpírlány és engem elhagy?! Azt nem élném túl, az biztos! Ajj! Nem akarok ezekre gondolni, mert az önbizalmam a nulla alá süllyed! Ki kéne kapcsolni egy kicsit az agyam..... Nem megy! Sokkal jobb lenne, ha még az év végén átváltoztatna, majd leérettségizek vámpírként. Sose akartam gyereket szülni, szerintem nem vagyok anyás típus. Az átváltozást csak egyszer kell átélni, Edwardért pedig évekig is égnék ha kell....

Elkezdett a zsebemben rezegni a mobilom, így jelezve, hogy SMS-em jött. Edwardtól érkezett, a pad alatt olvastam el. Mikor a végére értem elmosolyodtam, mire padtársam kérdőn nézett rám, mire csak megráztam a fejem, jelezve, hogy nem lényeges.
,, Szeretlek, te kis buta!
Ha jó fenekem van gatyában, vajon milyen lehet nélküle? Na felélesztettem a fantáziádat?
Az anyaságot jól gondold meg, mert Alice, Esme és Rose is folyton gyerekről álmodoznak. Tényleg nagyon jól gondold meg, mert nem lesz második esély rá!
Angeláék betartják a szavukat, de ebédre tényleg az egész suli tudni fogja a sztorit. Nyugi, hamar elfelejtik majd.
Egy olyan angyal mint te, nálam sokkal jobbat érdemelne. Nálad szebb és okosabb lányt soha nem fogok találni a világon, ráadásul hamarosan te is ... leszel, vagy nem? Soha nem hagynálak el! Ezt soha ne felejtsd el! Soha!"


,, Én is nagyon szeretlek!
Nem kell képesség hozzá, hogy kitaláljam, elég sok lány álma, hogy megfoghassák a formás hátsófeledet, de ez eddig csak nekem jött össze, vagy nem?
Az anyaságot jól meggondoltam. Abban kiegyezek, hogy ha átváltoztam, egyenlőek leszünk."- üzentem szerelmemnek gondolatban. Ránéztem az órára, még öt perc van kicsengőig és én azt se tudom, milyen óra van. A táblát kezdtem el tanulmányozni, de mivel a sok krixkraxból nem tudtam kivenni semmi értelmeset, hagytam a francba és visszamerültem a gondolataimba. Eszembe jutott egy terv, mire ördögien elvigyorodtam és visszaidéztem tegnap éjszakánk minden egyes gyönyörű pillanatát.
Hoppá! Szerelmem képességét ,,elfelejtettem". Ezért még kapni fogok, az biztos! Kicsöngettek. Elpakoltam a tankönyveimet és megindultam az ajtó felé. Edwardékat még nem engedték ki, ezért megálltam a terme ajtajától tisztes távolban. Kb 2 perc múlva kivágódott az ajtó és szerelmem vágódott ki rajta. Egyből rám vetette magát és szenvedélyesen megcsókolt.
- Ezt még megbosszulom Isabella Swan! - nyögte, mikor elvált tőlem.
- Mit? - adtam az ártatlant.
- Ilyet többet ne csinálj Bella! Szétmorzsoltam a padom szélét és ha egy másodperccel később hagyod abba, átmegyek érted! -sutymorgott a fülembe - Lógjunk haza! Kérlek! - könyörgött.
- Nem lehet! - tettem fel a kezem, bár csábító volt az ajánlat. - Ha nem csináljuk végig ezt a napot itt a suliban, meg kell ismételnünk, vagy ki tudja még mi várna ránk! - Em és Jazz fantáziája elég tágas ahhoz, hogy nagyon nagyon meg tudjanak minket szívatni!
- Igaz. Kapcsold fel ezt a vackot, mert Emmett kukkol. - sóhajtott, majd idetartotta a nyakát. A következő óránk közös, biosz. Útközben még mindig sokan megbámultak, mert a világ legjobb pasijával vagyok. Elhaladtunk egy lánycsoport mellett, amelynek minden tagja irigykedve nézett. Hát nem csodálom, hogy így néznek.
- Azt láttad már, hogy a fiúk hogy néznek rád? - suttogta Edward a fülembe. Hideg leheletétől libabőrös lettem.
- Nem. Miért, hogy? - fordultam felé.
- Amikor elhaladunk a lányok mellett, azok rád irigykedve, rám ... - elakadt.
- ...nyálcsorgatva - segítettem ki, mire szúrósan nézett rám a kifejezésért.
- ...akkor nyálcsorgatva néznek. Ha fiúk mellett megyünk el, rád néznek nyálcsorgatva, és rám irigykedve. Bár meg tudom érteni. - elmosolyodott és végignézett rajtam, mire csak annyira lettem vörös, mint egy pipacs.
A közös biosz gyorsan eltelt, végig szerelmemet néztem és róla álmodoztam. Egy alkalommal viszont ciki volt, mikor én a gondolataimban búvárkodtam, a tanár engem kérdezett, de én nem vettem észre. Edward lökdösött meg, hogy figyeljek.
- Miss Swan! Lenne szíves Mr. Cullen mellett engem is kitüntetni a figyelmével? - rákvörös fejjel magyarázott nekem, de pechje van, mert per pillanat azt se tudom, hol vagyok.
- Am nem. Igen. Mi van? - makogtam, mire a tanár csak mérgesen elfordult és mondta tovább a tananyagot. - Huh...ez ciki volt! - suttogtam, mire szerelmem kuncogni kezdett.
A többi óra gyorsan eltelt. A menzán vettem vizet és almát, majd leültünk egy üres asztalhoz. A többi Cullent nem láttam az ebédlőben, biztos nincs több órájuk. Kaja után még volt egy irodalmam és miután azt is túléltem, kézen fogva sétáltunk ki a Volvóhoz és megvártuk a többieket, akik mint később megtudtam, csak nem voltak ,, éhesek".
Elsőnek Em és Rose jöttek ki. Vigyorogva közeledtek felénk.
- Milyen napotok volt? - húzogatta a szemöldökét perverz bátyánk.
- Szuper. - morogta Edward fancsali képet vágva, amin muszáj volt nevetnem, különben megfulladok. Még mindig pórázzal felszerelkezve voltunk, mikor villant a fényképező. Ne már! Már megint?! Ilyen komolyan nincs! - De sajnos van! - morogta a család gondolatolvasója.
Végül Alice és Jasper is befutott és ők négyen a BMW-vel, mi a Volvóval indultunk a Cullen villa felé.