Bocsi bocsi bocsi!Sajnálom, hogy nem hozok új fejit, de nem megy!Annyira rosszak most a családi körülmények és annyira nincs ihletem!Újévi fogadalmam, hogy folytatom az írást, és próbálok minél több fejezetet írni és felrakni.Nagyon sajnálom ezt a nagy kimaradást!Idén igyekezni fogok megígérem!Ha esetleg valakinek van valami jó ötlete, amivel jó folytatást tudnék a törimnek gyártani, akkor nagyon nagyon örülnék ha elküldené a mailcímemre, nagyon sokat segítene.(a címem a bejegyzés végén)Azért remélem még olvassátok a törimet.Boldog újévet mindenkinek!Puszi

Bella59

( cclaudia96@citromail.hu)

Nah...itt az új feji! Mivel mostanában elég ramaty állapotban vagyok, a szüleim válnak, nyírják egymást, stb, gondolom ismerős a sztori, tehát nehéz volt megírni a fejit.
Amennyit haladtam, azt is az örökké vidám és Twilightmániás barátnőimnek és főleg a világ szerintem legédesebb és legjobb pasijának, a barátomnak, Viktornak köszönhető, mert mindig jókedvre derítenek és ihletet adnak az írogatáshoz.
Leah, Alice és Rose: ajj...őrültek vagytok!!! Köszönök mindent!
Nah...nem húzom tovább az időt.
Jó olvasást mindenkinek!

puszi Bella59

7. fejezet- Cikis napok

Eljött a szerda. Szerelmem éppen mézédes csókokkal ébresztget.


- Kedvesem, kelj fel! Suliba kell menni. - sutymorgott a fülembe, amitől libabőrös lettem. Carlisle eddig írt fel igazolást, így menni kellett. Úgy veszem észre, nem rázott meg annyira az, hogy megerőszakoltak, mint egy normális lányt. Éppenséggel én sosem voltam normális. Sose voltam gyenge lelkileg, sírni is időnként szoktam, de csak ha nagyon felidegesít valami.



- Nemmm akarok! - a fejem a párna alá dugtam és aludtam tovább.



- Bella! - Nem! Akkor sem! Valami hideget éreztem a derekamon, ezért felpattantam.


- Ez nagyon nem volt szép! - álltam meg előtte csípőre tett kézzel és csak akkor esett le, hogy nincs rajtam semmi, amikor majd felfalt a szemeivel. Gyorsan a fürdő felé vettem az irányt, de időközben az ágyon találtam magam.


- Hová - hová, kisasszony? - a nyakamat kezdte el csókolni, mire kirázott a hideg.


- Csakis az ön karjaiba uram. - mentem bele a játékba.


- Ajánlom is, hogy csak az enyémekbe, mert aki hozzád mer nyúlni, annak vége! - váltotta hangját fenyegetővé és még szorosabban ölelt magához.


- Edward, el fogunk késni. - puszit adtam az arcára és kibontakoztam az öleléséből, mire arcát a párnába rejtette és valami érthetetlent mormogott. Beszaladtam a fürdőbe és gyors fogmosás és mosakodás után derült ki, hogy nem hoztam be magammal ruhát. Kint Edward már felöltözve ült az ágy szélén.


- Választhatok neked ruhát? Légyszííí! - ez nem igaz! Ennek sose tudok ellenállni! Na jó, de ne olyat, mint a múltkor! Azon nyomban eltűnt, gondolom Alice szobájába ment. A következő pillanatban már előttem állt. Felkaptam a ruhákat és végignéztem magamon. Egy elég szűk csőgatyában, egy mell alattig kivágott fekete toppban és egy fekete telitalpú magassarkúban feszítettem előtte.


- Hm... szexi! - vigyorodott el és megcsókolt.


- Edward, szeretnék kérdezni valamit. - szakítottam meg csókunkat, mire kérdőn nézett rám. - Hogy lehet valakiből vámpír? - eddig direkt nem gondoltam erre a közelében.


- Ha megharapnak és méreg kerül a szervezetbe. - magyarázta. - Miért?


- És nagyon fáj? - figyelmen kívül hagytam a kérdését, majd úgyis megtudja.


- Pokoli. Három napig tart, úgy érzed, mintha élve szénnéégnél. De miért? - kezdett kicsit feszült lenni.

- Ha azt szeretném, engem is átváltoztatnál? - ezen meglepődött.


- De miért? Nem lehetne gyereked, nem tudnál többet aludni, arról nem is beszélve, hogy gyilkolnod kellene és elveszíted a lelked. - látszott rajta, hogy nem érti, miért akarok olyan lenni, mint ő.


- Azért, mert én örökre veled akarok lenni. A lelkem megmaradna, mivel neked és a családodnak is van. Gyereket sose akartam, nem vagyok anyának való. Szóval? Ha megkérlek átváltoztatsz, hogy örökre melletted maradhassak? Persze, csak ha te is szeretnéd. - Mindennél jobban szeretlek, most már te vagy az életem értelme!


- Igen, átváltoztatlak. Egy feltétellel! - emelte fel mutató ujját. - Érettségi után. - Ne már! Még csak most kezdődött a harmadik!

- Inkább ez év végén! Légyszííí! - vettem elő a bociszemeimet.

- Na jó! Az időpontot majd megbeszéljük, csak ne nézz így rám! - nézett rám kétségbeesetten,mire elnevettem magam és örömömben a nyakába ugorva puszikkal halmoztam el arca minden egyes négyzetmilliméterét. Mosolyogva lehelt csókot ajkaimra. Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Mikor elváltak ajkaink, felkapott az ölébe és lesuhant velem a nappaliba. Em a kanapén terpeszkedett, míg a többiek isten tudja merre járnak.


- Jó reggelt, fiatalok! Milyen éjszakátok volt? - húzogatta perverzen szemöldökét, mire kigyulladt a fejem felett a villanykörte és gonoszan elvigyorodtam.



- Ez volt életem legjobb éjszakája, Em. - halványan láttam, ahogy Edward büszkén elmosolyodik. Tényleg ez volt életem legszebb éjszakája, kár is lenne tagadni. - A tied milyen volt? Csak nem egész éjjel itt ücsörögtél és a tévét bámultad? - biggyesztettem le alsó ajkam gúnyosan, mire meglepetten pislogott.


- Honnan tudtad? Mi vagy te? - pattant fel és kétségbeesetten nézett rám.


- Háát, gondoltam, hogy Rosenak nem elég, amekkora neked van, ezért inkább keres valaki mást... - vigyorogtam - ...Azt pedig inkább ne akard tudni, hogy mi vagyok, mert ha elmondom, meg kell hogy öljelek! - figyelmeztettem.


- Ez gonosz volt! - vágta be a durcit. - Boszííí! - elkezdett rohangálni a nappaliban kétségbeesetten kiabálva. Kb öt percig álltunk és vártunk, mire melák bátyánk végre lenyugodott. - Bírom a csajt! - vigyorgott szerelmemre, mire az szorosan átölelt. Mikor mackótesónk méltóztatott felemelni a fenekét és kisétálni az ajtón, fejünket csóválva mentünk utána. Edward felkapott a vállára két táskát, mire értetlenül néztem rá.


- Alice elhozta a heti tankönyveidet. - magyarázta. Tovább indultunk a kocsihoz, mikor hirtelen Jazz ugrott elénk.


- Hé - hé! Ezt itt ne hagyjátok! - a kezembe nyomott egy nyakörvet és egy kötélpórázt. Először nem igazán akart leesni, hogy ezt most minek, de mikor koppant nevetésben törtem ki. Szegény Edward!


- Oh...ezt muszáj? - próbálkozott, de Jazz hajthatatlan volt.

- Muszáj! - nézett szigorúan bátyám.

- Rendben, csak nyugi! - tette fel kezét szerelmem védekezően. Továbbmentünk a kocsihoz. Edward már előre kinyitotta nekem a Volvó ajtaját, majd mikor beszállt, fancsali képet vágott.

- Baj van? - kérdeztem, amikor ő is beszállt.

- Nagyon le fogunk égni! - grimaszolt, mire felnevettem.

- Egész nap úgy kell mászkálnunk?

- Valószínűleg. - hát akkor tényleg nagyon le fogunk égni! Bocs, de így van! Közben megérkeztünk a suli parkolóba. Bíztatóan rámosolyogtam, mire kicsit csillapodott a feszültsége. Felvette a nyakörvet, ami elég, hááát...vadul nézett ki rajta és rákapcsolta a pórázt is. Kiszálltunk és kézen fogva sétáltunk oda a tőlünk kb 4 méterre álldogáló Cullenékhez.

- Akkor mit is kell pontosan csinálnunk? - fintorgott szerelmem. Em már a hasát fogva dőlt a kocsijának a röhögéstől. Inkább nem akarom megtudni, hogy min nevet ennyire.


- Hát, jobb is ha nem tudod! - suttogta a fülembe a család gondolatolvasója. Alice folyamatosan csacsogott valamit Rosenak, ők egy kicsit arrébb álltak. Drága pöttöm húgom és nővérem izgatott arckifejezéséből ítélve, nagyon úgy érzem, hogy délután vásárolni megyünk. Ne már! Két napja voltunk! Edward mellettem kuncogott, mire kissé szúrósan pillantottam rá. Ez nem vicces! Ez a vásárlási forma még nekem is sok!


- Tehát...- csapta össze tenyerét fülig érő vigyorral Jazz. - Egész nap úgy kell a suliban mászkálnotok, hogy Bella, te pórázon húzod Edet magad után. Amikor közös órátok van, lecsatolhatod, de a nyakörv marad. Különböző óráknál pedig mindig elkíséred a terméhez és csak ott veheted le a pórázt. - nézett rám. - Figyelni fogunk benneteket, úgyhogy ne csaljatok! Ha mégis, érvénytelen lesz a feladat és valami durvábbat kell csinálnotok! - figyelmeztetett és a mellette még mindig locsogó feleségébe karolva elindult a suli felé. - Jó szórakozást srácok! - kiabáltak még vissza kórusban.


- Induljatok szerelmes tubicáim! Sok-sok jó fotó fog még ma készülni rólatok. - karolt bele nevetve feleségébe melák bátyánk és Aliceék után indultak.


- Ha átváltoztam meghalsz! - sziszegtem, mire még jobban nevetett.

- Kíváncsian várom! - kacsintott még egyet, majd eltűntek. Szerelmem felé fordultam, aki elkínzott arccal nézett körbe. Megöleltem, megcsókoltam, mire kicsit felengedett.

- Hány órád lesz ma? - kezembe nyomta a pórázt.

- Hét. Induljunk, legyünk túl ezen az egészen minél hamarabb. Puszit nyomtam a szájára és megindultunk befelé. Egy lépéssel szerelmem előtt haladtam és ahogy kellett kicsit húztam magam után. A parkolóban sokan megbámultak. Eleve újdonság nekik, hogy láthatóan együtt vagyunk, még a megjelenésünk is figyelemfelkeltő. Először mindenki meglepődött, aztán bámult, majd kitört a nevetés. Kicsit mindketten felszabadultunk és a többiekkel együtt nevettünk. Hátranéztem és ahogy megláttam szerelmem vidám mosolyát, boldogság töltött el. Amikor előrenéztem, abban a pillanatban kis híján nekimentem az üvegajtónak, de Edward még időben jó irányba fordított. Huh...ez közel volt! Az első órám matek az ötösben. Neked?


- Fizika a négyesben. - sóhajtott. Közben kiszúrtam Jazz fejét az egyik ajtó mögül.


- Akkor odamegyek veled. Nem lehet fordítva, ugyanis Jazz figyel. - az utolsó két szót direkt hangosabban mondtam, bár ha suttogok, azt is meghallaná. Rányújtottam a nyelvem, mire gonoszan elvigyorodott. Hirtelen fékezhetetlen vágyat éreztem Edward iránt. Nem bírtam visszafogni magam és majdnem szó szerint letepertem. Hevesen csókoltuk egymást, keze már a pólóm alatt vándorolt. Aztán egyik pillanatról a másikra megszűnt a ,,késztetés". Huh...ha átváltozom mindkettőt megölöm! Fortyogtam magamban és úgy veszem észre, szerelmem arckifejezéséből, hogy ő is valahogy így érezhet. Valamit sziszegett Jazz felé, amiből annyit tudtam kivenni, hogy ,,meghalsz". Elsétáltunk a négyes teremhez, ahol leszedte a pórázt.


- Szeretlek! - felvillantotta kedvenc féloldalas mosolyomat és besétált a terembe. Hosszan néztem utána. Azt a kurva eget, de jó segge van! Hoppá! Fenébe a gondolatolvasással! Megfordultam és egyenesen Jessbe és Angelába ütköztem, akik karba tett kézzel álltak előttem.

- Most szépen elmesélsz mindent, az elejétől a végéig! - kihangsúlyoztak minden szót, mintha hülyegyerekhez beszéltek volna, és behúztak a termünkbe a padunkhoz. Leültem, mire várakozóan néztek rám.

- Az úgy volt, hogy ... - és mindent elmeséltem nekik, persze a vámpíros részeket kihagyva. Egészen onnan, hogy Edward megmentett, hogy miután nagyjából rendbejöttem elmentünk a családjával piknikezni és üvegeztünk, emiatt mászkálunk ma így. Ahogy a lányokat ismerem, ebédszünetre már az egész suli tudni fogja a sztorit. - De azt, hogy megerőszakoltak légyszi ne mondjátok el senkinek, jó? Találjatok ki helyette valami mást, például, hogy kiraboltak vagy valami. Persze a többit mondhatjátok. - kértem őket. Egy próbát megér.

- Rendben, azt nem mondjuk! - szívükre tették a kezüket és becipzározták a szájukat. Remélem bízhatok bennük.

- Köszönöm. - öleltem meg mindkettőjüket. Nagy nehezen a tanár is betolta a képét, így Jessék visszamentek a helyükre.

- Bella, itt a kulcsod. - dobta még gyorsan felém Jess a kulcsom, amit sikeresen elkaptam. Eltátogtam egy ,, köszit ", mire csak egy legyintést kaptam válaszul. Mivel elkezdődött az óra, örömmel mélyedtem gondolataim sűrűjébe.

Az életem egy nap alatt vett 180 fokos fordulatot....Vajon hogyan érdemeltem és ki én ezt az istent? Kb egy hete ismerkedtünk meg és már együtt vagyunk. Most még szeret, de mi van ha jön egy nálam sokkal szebb és okosabb vámpírlány és engem elhagy?! Azt nem élném túl, az biztos! Ajj! Nem akarok ezekre gondolni, mert az önbizalmam a nulla alá süllyed! Ki kéne kapcsolni egy kicsit az agyam..... Nem megy! Sokkal jobb lenne, ha még az év végén átváltoztatna, majd leérettségizek vámpírként. Sose akartam gyereket szülni, szerintem nem vagyok anyás típus. Az átváltozást csak egyszer kell átélni, Edwardért pedig évekig is égnék ha kell....

Elkezdett a zsebemben rezegni a mobilom, így jelezve, hogy SMS-em jött. Edwardtól érkezett, a pad alatt olvastam el. Mikor a végére értem elmosolyodtam, mire padtársam kérdőn nézett rám, mire csak megráztam a fejem, jelezve, hogy nem lényeges.
,, Szeretlek, te kis buta!
Ha jó fenekem van gatyában, vajon milyen lehet nélküle? Na felélesztettem a fantáziádat?
Az anyaságot jól gondold meg, mert Alice, Esme és Rose is folyton gyerekről álmodoznak. Tényleg nagyon jól gondold meg, mert nem lesz második esély rá!
Angeláék betartják a szavukat, de ebédre tényleg az egész suli tudni fogja a sztorit. Nyugi, hamar elfelejtik majd.
Egy olyan angyal mint te, nálam sokkal jobbat érdemelne. Nálad szebb és okosabb lányt soha nem fogok találni a világon, ráadásul hamarosan te is ... leszel, vagy nem? Soha nem hagynálak el! Ezt soha ne felejtsd el! Soha!"


,, Én is nagyon szeretlek!
Nem kell képesség hozzá, hogy kitaláljam, elég sok lány álma, hogy megfoghassák a formás hátsófeledet, de ez eddig csak nekem jött össze, vagy nem?
Az anyaságot jól meggondoltam. Abban kiegyezek, hogy ha átváltoztam, egyenlőek leszünk."- üzentem szerelmemnek gondolatban. Ránéztem az órára, még öt perc van kicsengőig és én azt se tudom, milyen óra van. A táblát kezdtem el tanulmányozni, de mivel a sok krixkraxból nem tudtam kivenni semmi értelmeset, hagytam a francba és visszamerültem a gondolataimba. Eszembe jutott egy terv, mire ördögien elvigyorodtam és visszaidéztem tegnap éjszakánk minden egyes gyönyörű pillanatát.
Hoppá! Szerelmem képességét ,,elfelejtettem". Ezért még kapni fogok, az biztos! Kicsöngettek. Elpakoltam a tankönyveimet és megindultam az ajtó felé. Edwardékat még nem engedték ki, ezért megálltam a terme ajtajától tisztes távolban. Kb 2 perc múlva kivágódott az ajtó és szerelmem vágódott ki rajta. Egyből rám vetette magát és szenvedélyesen megcsókolt.
- Ezt még megbosszulom Isabella Swan! - nyögte, mikor elvált tőlem.
- Mit? - adtam az ártatlant.
- Ilyet többet ne csinálj Bella! Szétmorzsoltam a padom szélét és ha egy másodperccel később hagyod abba, átmegyek érted! -sutymorgott a fülembe - Lógjunk haza! Kérlek! - könyörgött.
- Nem lehet! - tettem fel a kezem, bár csábító volt az ajánlat. - Ha nem csináljuk végig ezt a napot itt a suliban, meg kell ismételnünk, vagy ki tudja még mi várna ránk! - Em és Jazz fantáziája elég tágas ahhoz, hogy nagyon nagyon meg tudjanak minket szívatni!
- Igaz. Kapcsold fel ezt a vackot, mert Emmett kukkol. - sóhajtott, majd idetartotta a nyakát. A következő óránk közös, biosz. Útközben még mindig sokan megbámultak, mert a világ legjobb pasijával vagyok. Elhaladtunk egy lánycsoport mellett, amelynek minden tagja irigykedve nézett. Hát nem csodálom, hogy így néznek.
- Azt láttad már, hogy a fiúk hogy néznek rád? - suttogta Edward a fülembe. Hideg leheletétől libabőrös lettem.
- Nem. Miért, hogy? - fordultam felé.
- Amikor elhaladunk a lányok mellett, azok rád irigykedve, rám ... - elakadt.
- ...nyálcsorgatva - segítettem ki, mire szúrósan nézett rám a kifejezésért.
- ...akkor nyálcsorgatva néznek. Ha fiúk mellett megyünk el, rád néznek nyálcsorgatva, és rám irigykedve. Bár meg tudom érteni. - elmosolyodott és végignézett rajtam, mire csak annyira lettem vörös, mint egy pipacs.
A közös biosz gyorsan eltelt, végig szerelmemet néztem és róla álmodoztam. Egy alkalommal viszont ciki volt, mikor én a gondolataimban búvárkodtam, a tanár engem kérdezett, de én nem vettem észre. Edward lökdösött meg, hogy figyeljek.
- Miss Swan! Lenne szíves Mr. Cullen mellett engem is kitüntetni a figyelmével? - rákvörös fejjel magyarázott nekem, de pechje van, mert per pillanat azt se tudom, hol vagyok.
- Am nem. Igen. Mi van? - makogtam, mire a tanár csak mérgesen elfordult és mondta tovább a tananyagot. - Huh...ez ciki volt! - suttogtam, mire szerelmem kuncogni kezdett.
A többi óra gyorsan eltelt. A menzán vettem vizet és almát, majd leültünk egy üres asztalhoz. A többi Cullent nem láttam az ebédlőben, biztos nincs több órájuk. Kaja után még volt egy irodalmam és miután azt is túléltem, kézen fogva sétáltunk ki a Volvóhoz és megvártuk a többieket, akik mint később megtudtam, csak nem voltak ,, éhesek".
Elsőnek Em és Rose jöttek ki. Vigyorogva közeledtek felénk.
- Milyen napotok volt? - húzogatta a szemöldökét perverz bátyánk.
- Szuper. - morogta Edward fancsali képet vágva, amin muszáj volt nevetnem, különben megfulladok. Még mindig pórázzal felszerelkezve voltunk, mikor villant a fényképező. Ne már! Már megint?! Ilyen komolyan nincs! - De sajnos van! - morogta a család gondolatolvasója.
Végül Alice és Jasper is befutott és ők négyen a BMW-vel, mi a Volvóval indultunk a Cullen villa felé.

6.fejezet - A bemutató

Vigyázat!16-os karika.Szerintem nem sikerült 18-asra.Na mindegy!Majd legközelebb!Bocsi a késésért csajok, de eléggé szét vagyok esve.Megpróbálok sietni a kövivel. Ez most sorry, de nem lett olyan hosszú. Jó olvasást!

Leült mellém és eldöntött az ágyon. A pólómat feltűrte és hasamat kezdte csókokkal elhalmozni. Egyre feljebb haladt, mire a torkomból jóleső sóhajok törtek fel. Egy idő után abbahagyta a kényeztetést és lefeküdt mellém. Miért hagyta abba?

- Még nem vadásztam, de amíg alszol elmegyek - sóhajtotta. Kár. Félig ráfeküdtem mellkasára, míg ő az altatómat dúdolta. Hamar mély álomba merültem.

Hűvös érintésekre és puszikra ébredtem. Elkaptam az ébresztőm nyakát, és magamhoz húzva csókot nyomtam ajkaira. Kinyitottam a szemem és elvesztem szerelmem gyönyörű mézarany szemeiben.

- Jó reggelt szerelmem! -arcára varázsolta kedvenc féloldalas mosolyom, amelyiktől elolvadtam.

- Jó reggelt! Mennyi az idő? -nyújtózkodtam ki.

- Fél tizenkettő.

- Uh... - jó alvó vagyok, de most egy kicsit sokat aludtam.

- Gyere, menjünk le reggelizni.

- De nem is vagyok éhes! - nem akarok még felkelni! Belekapaszkodtam a takarómba. Még csak most vettem észre, hogy már nem Edward szobájában vagyok. Ekkor megkordult a gyomrom, megcáfolva előbbi állításom, mire mindketten felnevettünk. Elintéztem fürdőszobai teendőimet és szerelmem ölébe huppantam.

- Választhatok neked ruhát? - nézett rám kérlelő szemekkel.

- Rendben. Válassz! - adtam be a derekam. Hogy is lehetne azoknak a szemeknek ellenállni?

- Sehogy! - szólt ki a gardróbból nevetve. Egy perc múlva egy ruhakupacot nyomott a kezembe. Bementem a fürdőszobába és felöltöztem. Így az öltözékem egy alig takaró fehérneműszettből, egy fekete alig fenék alá érő miniszoknyából és egy eléggé kivágott világoskék toppból állt. Edward! Nem túlzás ez egy kicsit?!üzentem neki gondolatban nevetve, mire benyitott és végigmért. Hangosan nyelt egyet és elmosolyodott.

- Mindig én fogok neked ruhát választani! Gyönyörű vagy! Szeretlek! - húzott magához. - Menjünk le - kézen fogva lépkedtünk le a lépcsőn. Em és Jazz mikor megláttak, füttyentettek egyet, mire szerelmemtől morgást kaptam válaszul. Besétáltunk a konyhába, ahonnan ínycsiklandozó palacsintaillat szállingózott ki.

- De finom illatok! - álltam a sütögető Esme és Rose mögé.

- Reméljük ízleni is fog! - mosolygott rám Rose. Miután megettem az isteni palacsintát, kiugráltam a nappaliba és lehuppantam Em mellé a kanapéra. Egy ideig úgy nézett, mint aki nagyon gondolkozik valamin, - ami be kell vallani, elég valószínűtlen- majd szélesen elvigyorodott.

- Szia hugi! Mikor lesz a fehérneműbemutatód? - kérdezte kajánul.

- Uh... muszáj? - vörösödtem el. Hirtelen Edward termett mellettem és egyszerre szólaltak meg a bátyámmal.

- Muszáj! - vigyorogtak.

- Akkor döntsétek el ti, hogy mikor legyen - sóhajtottam.

- Ma este nyolckor! - vágta rá Em, szerelmem pedig helyeslően bólogatott.

- Oké - felsétáltam Alicehez, aki már a fehérneműit pakolta ki.

- Légyszi, menjünk el vásárolni! - kérlelt hatalmas bociszemekkel. Végül is, miért ne? Legalább lefoglal egy kicsit. De ha új fehérneműket akar venni, én megnyúzom! Bólintottam, mire egy fekete toppot és egy ugyanilyen tűsarkút nyomott a kezembe, majd ujjongva betolt a fürdőszobába. Uh... már megint ezek a színek! Amint átöltöztem, tükörbe se nézve, majdnem szó szerint estem ki az ajtón. Lebattyogtam a lépcsőn és szétnéztem a nappaliban. Edward tátott szájjal bámult, innen látszott ahogy szemei elfeketednek. Em és Jazz füttyentettek és elismerően néztek végig rajtam.

- Csini vagy, húgi! - kiáltották kórusban, mire elvigyorodtam.

- Csukd be a szád öcsi, még beleszáll a légy! - heccelte Em Edwardot. Becsukta a száját és előttem termett.

- Gyönyörű vagy! - vadul megcsókolt, amit hevesen viszonoztam. Miután csókunkat az egyre hangosabb torokköszörülések és köhintések ellenére se hagytuk abba, valaki elkapott hátulról és elszakított szerelmemtől.

- Gyerünk, mert az összes jó cuccot elkapkodják! - nevetett az én energiabomba húgom. Beültünk a sárga porschéba és kilőttünk a garázsból. Az út Port Angelesbe negyven percesről, 15 percesre csökkent, aminek most nagyon örültem.

A plázában:

- Alice, ez már a huszadik bolt!- nyavalyogtam. Már eléggé elfáradtam. Szeretek vásárolni, és élveztem is, de az utolsó két bolt már csak szenvedés volt.

- Légyszííí! Ez az utolsó! - ajj... megint ezek a bociszemek.

- Rendben - most csak két-két szatyor van a kezünkben, mert a többit, ami kb két tucat, már betettük a kocsiba. Berángatott egy fehérnemű boltba, mire csúnyán néztem rá.

- El akarod ma csábítani Edwardot? - tette csípőre kezeit.

- Igen - fülig pirultam, de legjobb barátnőm és húgom előtt nem igazán kellett szégyellnem.

- Akkor amit adok, felpróbálod és nem nyavalyogsz! - betoloncolt a próbafülkébe és folyamatosan adta be a kihívóbbnál kihívóbb, és szebbnél szebb összeállításokat. A kb tizenötödik darabnál leültem az öltözőpadra és keresztbe fontam karjaimat.

- Alice, elég volt!

- Na, légyszi! Ez az utolsó! Utána ígérem megyünk haza.

- Jól van! - felpróbáltam és belenéztem a tükörbe. Hm... nem is rossz. Gyorsan visszaöltöztem és kiléptem a fülkéből. Alice már fizetett, a kezében olyan darabokat is láttam, amelyeket nem próbáltam. Mintha a gondolataimban olvasott volna, a kupacra nézve elmosolyodott.

- Amiket nem próbáltál, azokat látomás alapján néztem meg. Tökéletesek! - pattogott. Mint a gumilabda.

Hazaérve csókot nyomtam szerelmem ajkára és Alice után szaladtam a szobájába.
- Gyere, segíts kiválasztani, hogy melyiket ,melyik után veszed fel - mutatott a most vett és még egy tucat fehérneműre. Gyorsan sorba raktam, próbáltam a kevésbé kihívóakat előre tenni.
- Ma elmegyünk vadászni, Esme marad itthon veled. Csak a közelbe megyünk, ezért fél hét körül itthon vagyunk - tájékoztatott.
- Bella, mit szólnál, ha együtt főznénk vacsorát? - nyitott be a szobába Esme.

- Az szuper lesz, úgyis kezdek éhes lenni! - lementem elbúcsúzni a többiektől, majd besétáltam a konyhába. Bolognai spagettit csinálunk, ez a kedvencem! Nyami. Én főztem meg a tésztát és kevertem be a szószt, míg második anyám a húst darálta és főzte meg. Kb egy óra elteltével, egy tál gőzölgő spagetti felett ültem és jóízűen falatoztam. Miután végeztem felballagtam szerelmem szobájába, beraktam egy David Guetta cd-t és a kanapén elterülve olvastam tovább az Üvegház című könyvsorozat első részét. Ez a kedvencem és már vagy ötször elolvastam, pedig nemrégiben jelent meg. Tudniillik rólam, hogy hogyha olvasok, akkor minden érzékszervem kikapcsol (csak a látásom nem), és teljesen belemerülök a könyvbe. Mivel az időérzékem is kikapcsol, nem tudom mennyi idő után valaki, aki nagy valószínűséggel hidegvérű, a nyakamhoz hajolt, ahol így megéreztem hűvös leheletét. Libabőrös lettem. Azt hittem Edward az, ezért bátrabban fordultam meg, és Em vigyorgó képével találtam szembe magam. Ijedtemben ugrottam egyet és halk sikkantás hagyta el torkomat.

- Úristen! Emmett Cullen! Ilyet ne csinálj többet! - szorítottam kezem mellkasomra, mert nem akartam szívinfarktust kapni.

- Nyugi, húgi! Ennyire ijesztő vagyok? - húzogatta a szemöldökét.

- Nem, csak szeretnél az lenni! - vigyorogtam gunyorosan.

- De te csak megijedtél! - keresztbe fonta karjait és durcásan nézett rám.

- Amúgy miért jöttél? - nem szólalt meg, csak durcásan nézett maga elé. Egy perc után meguntam és alkut ajánlottam. Kb három évig jártam boxolni (!gen, női box. Furcsán hangzik, de mindig is szerettem verekedni.) és szeretek is. - Ha abbahagyod a durcizást, és nem csinálsz ilyet többet, van egy ajánlatom. Szeretek verekedni, mert jártam boxolni, szóval... - vártam a hatást, ami nem maradt el. Leengedte kezét és vigyorra húzta száját. - ...ha átváltozom kihívlak pár meccsre - a következő pillanatban a levegőben találtam magam, Em szorításában.

- Köszi, köszi, köszi, köszi! Végre valaki aki vissza tud szólni egy-egy poénra és még verekedni is szeret! Szuper! Köszi húgi! - szélesen elmosolyodtam és megöleltem ezt a nagy mackót. Olyan jó érzés örömet okozni nekik. Em végre letett, így jutottam némi levegőhöz is.

- Na miért jöttél?

- Megkérdezni, hogy mikor lesz a show? - váltott perverz vigyorra.

- Alicet kérdezd - vontam vállat. Felkapott és egy pillanat alatt az említett szobájában voltunk.

- Mikor lesz a bemutató? - kíváncsiskodott és Jazzre kacsintott. Lehuppantam az említett mellé a kanapéra. Úgy látszik Alice éppen a gardróbját rendezgeti, ugyanis "néhány" ruha a szobában volt, de húgicám még így is el volt takarva a ruhatömkelegben. Komolyan mondom, bele lehetne ott fulladni a ruhákba!

- A kifutó már fel van állítva, még székeket kell kitenni, meg zenét elkészíteni és kezdődhet - rontott ki bosszankodva. Még csak most, egy jó perc elteltével esett le, hogy mit is mondott.

- Mi?! Kifutó?! - szörnyülködtem, míg a fiúk csak vigyorogtak.

- Jó gyors a felfogásod húgi! - röhögött Em, mire válaszul csak rányújtottam a nyelvem.

- Persze! Egy bemutató nem bemutató kifutó nélkül! - oktatott ki. - Vagyis muszáj!

- Szuper - morogtam - Edward hol van? - tereltem inkább, mert nem akartam, hogy rossz kedvem legyen.

- Még nem ért vissza a vadászatból, de fél óra múlva itt lesz - Jazz nyugalomhullámaival teljesen lenyugodtam és jó kedvem lett. Hálásan pillantottam rá, mire rám mosolygott.

- Bella gyere, megcsinálom a hajad! - ugrándozott és beráncigált a fürdőszobába. Na ne! Felnyögtem. Már megint ez a szín!

- Nem lehetne a szobádban? Nagyon irritáló ez a szín! - nyafogtam.

- A fiúkhoz? - húzta fel a szemöldökét.

- Inkább, mint itt! - kintről kuncogást hallottam. Na várjatok csak fiúk! - Kuss legyen odakint, mert ti se éreznétek jól magatokat itt bent! - erre már nevettek. Támadt egy ötletem! - Alice, Emmették szeretnek vásárolni? - kérdeztem úgy hogy mindenképp meghallják. Erre minden csöndbe borult. Elégedetten vigyorogtam, mire Alice mosolyogva csóválta a fejét és húzott ki a nagy tükör elé. Hajamat lófarokba kötötte, félfrufrumat megdúsította és szabadon hagyta arcom egyik felén. Közben a fiúk eltűntek és bejött Rose. Rose csinálta a sminkem. Szememet füstös stílusban emelte ki, és világos rúzzsal kente be a számat. Épphogy végeztek, kezembe nyomták az első fehérneműt cipővel és betoltak a fürdőbe. Felvettem és a tükörbe néztem. Hm... egész jó. Kiléptem a szobából, lementem a lépcsőn, mire megszólalt a zene. A többi fehérnemű az egyik olyan szobában volt amelyik közvetlenül a kifutó mellett van, így nem kell mindig a lépcsőn le föl mászkálni. Elindultam a kifutón szememmel Edwardot keresve. Meg is találtam. Kiguvadt szemekkel bámult, mire elmosolyodtam. Elsétáltam az egyenes szakasz végéig, majd vissza. Tapsvihar követett. Átvettem a következő darabot. Ismét végigmentem a kifutón, ekkor már Edward is magához tért és mind a hárman fütyültek és tapsoltak, a lányok inkább csak mosolyogtak és tapsoltak. A tizedik darabnál már kezdtem fáradni. Egyre kihívóbb darabok következtek, mire a fiúk egyre jobban felélénkültek. Idő közben kellően felbátorodtam és irtó jó kedvem lett. Már csak vagy öt darab volt hátra, mikor már egy nagyon vad és szexi fekete darabbal álltam elő. Edward gyönyörű fekete szemeiben csak mérhetetlen vágyat és szerelmet láttam. Felugrott és vágytól elhomályosult tekintettel majdnem rám vetette magát, de Em és Jazz még időben elkapták és visszaszorították a székre. Az utolsó darabbal sétáltam a kifutón, mikor szerelmem kiszabadult bátyáim karmai közül és rám vetve magát felszaladt velem a szobámba. Lefektetett az ágyra, és a vágytól feketén csillogó szemeivel nézett le rám. Mézédes ajkaival lecsapott az enyémekre. Mikor már nem bírtam tovább levegőhiányban, elszakadtam tőle, mire áttért nyakam kényeztetésére. Óvatosan leszedte rólam a fehérnemű felső részét és minden figyelmét melleimnek szentelte. Kezébe vette, masszírozta, csókokkal halmozta el. Egyre lejjebb haladt. Felnézett a szemembe és elkezdte lehámozni rólam az alsó részt is. Mikor combom belső felét csókolta, nem bírtam tovább és hangosat nyögve felhúztam fejét az arcomhoz és csókolni kezdtem. Rég várt egybeolvadásunkkor gyönyör hullámzott végig rajtam. Hevesen csókolózva száguldottunk a beteljesedés útján, majd felrobbanva terjedt el bennem a gyönyör és a kielégültség. Pár pillanat elteltével szerelmem torkát hangos morgás hagyta el. Háta ívben megfeszült, csodálatos látványt nyújtva, és rám hanyatlott. Hangosan zihálva feküdtünk szorosan egymás mellett. Kisebb pihenés után újra elkapott minket a mindent elsöprő vágy és újra egymásnak estünk. Szerelmem hűvös karjaiban, földöntúli érzésekkel telítve nyomott el az álom.

Sok-sok komit várok!Puszi Bella59

5. fejezet - Egy hét Cullenéknél (2/2)

- Igen - válaszoltak kórusban.

- Gyere... mássz fel a hátamra! - utasított szerelmem.
- Miért?

- Futni fogunk.

- Az előbb még nem úgy volt, hogy kirándulni megyünk? - húztam fel a szemöldököm.

- De, de futva megyünk a táborozó helyre.

- Nem vagyok a legkönnyebb - figyelmeztettem.

-Ugyan már! Egy érintéssel szétmorzsolok egy egész fát. Meg se érzem, hogy a hátamon vagy! - magyarázott, mire tátva maradt a szám. Egy érintéssel... egy egész fát! Uhh...ez durva!

- Még mindig nem félsz?-húzta fel a szemöldökét.

- Csak szeretnéd! - vigyorogtam.

- Hát, akkor kapaszkodj! - figyelmeztetett, mire a nyaka köré fontam a karjaimat és erősen belé kapaszkodtam. A szél hirtelen csapott az arcomba. Olyan gyorsan mentünk, hogy a környezetből csak elmosódott foltokat láttam. Ez szuper! Üzentem gondolatban szerelmemnek. Hirtelen lassulni kezdtünk és megálltunk. Még csak most vettem észre, hogy mindenkin hatalmas hátizsák volt, kivéve Edwardot, mert az ő hátán én jómagam csüngtem. Alice és a fiúk már a sátrakat állították fel, míg egy hűvös kezet éreztem a nyakamnál.

- Megérkeztünk. Na, milyen volt? - érdeklődött. ,,Miért kérdezed, ha úgyis tudod a választ?"

- Mert nem gondoltál rá! - nevetett.

- Csúcs volt! Mikor megyünk megint? - mosolyogtam.

- Nem sokára - biztosított. - Nem akarsz esetleg leszállni?

- Nem.... Jó ez így nekem - incselkedtem.

- Igeeeeen?!

- Igeeeeen! - pimaszkodtam. Hirtelen benyúlt a felsőm alá és végigsimított a kulcscsontomtól, egészen a hasam aljáig, megfogva a mellemet. Úgy meglepődtem, hogy elfelejtettem kapaszkodni és kecsesen seggre estem. Bosszúsan néztem fel nevető szerelmemre, aki mellé drága bátyáim társultak. Törökülésbe ültem és összefontam karjaimat mellkasom előtt. Ekkor a még mindig kuncogó Edward lépett mellém és felsegített a földről.

- ,,Ez nem volt igazságos!"- gondoltam neki címezve.

- Tudom, de jól esett! - pimaszkodott.

- Na várjál csak... ezt még visszakapod! - vigyorogtam, most már én is. Em és Jazz vigyorogva néztek minket.

- Igeeeeen?! - incselkedett.

- Igeeeeen! - léptem hátrébb. Hirtelen termett előttem és csikizni kezdett. Jujjj! Ez nagyon csikis! - Jaaaáááájjj! Hagyd abba!!! Úgyis visszakapod! - visítottam, már a földön fetrengve. Már levegőt is alig kaptam, amikor abbahagyta és megcsókolt. Közelebb húztam magamhoz, mire belemosolygott a csókunkba. Hangos torokköszörülésre rebbentünk szét, mire meglepődve vettem észre, hogy az egész család mosolyogva figyel minket. Emmett hümmögött, ugyanis Rose befogta a száját és nem engedte, hogy megszólaljon. Épphogy feltápászkodtunk a földről, Alice ugrott elénk.

- Bells... gyere... egyél valamit! - pattogott. - Utána játszunk???

- Oké. És mit játszunk? - kíváncsiskodtam.

- Majd meglátod! Meglepetés - vágott közbe Em. Leültem megenni egy szendvicset és Alice sátrába mentem, ami nem volt túl jó ötlet, mert eléggé megijedtem. Úr. Isten.!Mindent ruha borított, így jobbnak láttam eltűnni ebből a borzadájból.
- Játszunk máááááár! - suhant ki mellettem. Öcsém! Mint egy bolhával telített pattogó gumilabda!

- Gyertek... mindenki üljön le egy körbe! - vezényelt Em. Úgy tettünk, miközben ő egy üveget dobott le a fűbe.

- Üvegezünk? - lepődtem meg.

- Aha, de nem akárhogyan! - vágott sejtelmes arcot. - Felelsz vagy mersz? - velem szemben Jazz és Em foglaltak helyet, míg két oldalamon Alice és Edward ültem. - Akire az üveg szája mutat, annak kell csinálni valamit. Az kérdez, akire az üveg másik fele mutat. Aki nem válszol, vagy nem csinál meg valamit, annak le kell vennie valamilyen ruhadarabját - mondta el a szabályokat és pörgetett. Csak először ne rám! Pont nálam állt meg. Na ne! Most kértem! Felnéztem Edwardra, aki bátorítóan rámmosolygott.

- Felesz vagy mersz, Bellácska? - vigyorgott Em kajánul. Ekkor vettem észre, hogy a másik fele az említett felé néz. Ajjaj!

- Öhm... felelek - böktem ki.

- Hááát jó! - nagyon nem tetszik ez a vigyor. Gondolkozott egy kicsit. - Melyik a kedvenc pozíciód? - húzogatta a szemöldökét perverz vigyorral. Nagyot sóhajtva néztem fel az égre. Még nem is voltam együtt senkivel. Honnan tudnám?!

- Hát, biztos nem az ami neked! - vigyorogtam önelégülten. Durcizott egy kicsit, majd pörgetett. Most Alice és Rose jöttek.

- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Alice.

- Merek - mosolygott rám Rose.

- Oké... Le kell smárolnod Eriket a suli parkolóban - vigyorgott huncutul a kis kobold.

- Na ezt azért nem! - csóválta a fejét Rosalie.

- Húh! Vetkőzz Baby! - vigyorgott Em. Rose levette a felsőjét, így egy gatyában és melltartóban feszített, majd pörgetett. Jazz és Em jött, az utóbbi mer.

- Hétfőn rózsaszín cuccban kell menned a suliba, buzisan felzselézett hajjal - vigyorgott Jazz.

- Oké! - nevetett Em. - Benne vagyok! - pörgetett. Alice és Jazz jöttek és Jazz mer.

- Eljössz velem egy egy hetes vásárló körútra! - ugrándozott a kis kobold.

- Rendben - sóhajtott fel Jazz és pörgetett. Megint rám került a sor, de most Jazz kérdezett.

- Felelsz vagy mersz? - somolygott.

- Merek - vállaltam be, mire elvigyorodott és Em fülébe suttogott.

- Fehérnemű bemutatót kell otthon tartanod Alice gardróbjából, az egész család előtt - eltátottam a szám. Végül is, meg lehet csinálni. Elég gáz lesz... de ez van!

- Oké, megcsinálom - kajánul vigyorogtak. Pörgettem, szerelmem és Em jött. Edward mer.

- Hétfőn Bellának nyakörvet és kötelet kell a nyakadba akasztania, fognia kell mint pórázt és így kell mászkálnotok egész nap a suliban - vigyorgott.

- Oké, ha Bellának nem baj - fordult felém.

- Nekem nyolc! - mosolyogtam rájuk.

- Szuper! - nevettek a többiek. Szerencsétlenségemre, megint rám mutatott az üveg, ráadásul megint Em mondott.

- Merek - sóhajtottam.

-Le kell teperned Edet a menzán, amikor ott van a konyhás is.

-Na nem! Ezt nem! - ez egy kicsit már sok!
- Oké! Akkor vetkőzz! - szólt drámai hangon. Én is a pólómat vettem le, ezért kb úgy néztem ki mint Rose, csak ő sokkal szebb. Szerelmem szúrósan nézett rám, mire fülig pirultam. Edward pillantását végig magamon éreztem, ezért egy kicsit zavarban voltam. Még játszottunk egy ideig, majd nekem félbeszakadt, mert bedobtam a szunyát szerelemem karjai között. Felébredtem mikor bevitt a sátorba és egy hálózsákba fektetett, majd mellém feküdt, de rögtön visszasüllyedtem mély álmomba. Álomtalanul aludtam. Jéghideg érintésre ébredtem, de még nem akartam kinyitni a szemem.
-Ébredj szerelmem!-susogott Edward és homlokon csókolt.
-Nem akarok!- nyöszörögtem, hasra fordultam és arcom a párnába temettem.
-De muszáj! Indulunk vissza! -lehúzta rólam a takarót, mire fázni kezdtem és felültem. Hunyorogva nyitottam ki a szemem, mire az én görög istenem meztelen felsőteste tárult elém. Gyorsan megfogtam a takarót, magamra húztam és visszadőltem a párnára.
-Bella! Ne akard, hogy idehívjam Emmettet!- fenyegetőzött. Most nem igazán akart érdekelni, ezért gondolatban üzentem. ,,Nem érdekel!"
-Szólítottál?- toppant be az említett, színpadias hangon.
-A hugicád nem akar felkelni.-árult be szerelmem.
-Rendben, akkor nekiállok orvosolni a problémát!-felül még mindig csak egy melltartó volt rajtam, alul pedig csak bugyi. Hirtelen eltűnt rólam a takaró, míg én a hátamon feküdtem,karommal eltakarva az arcom. -Na hugica, kelés!-hirtelen valaki leöntött hideg vízzel. Huhh...de hideg!!! Mint akit puskából lőttek ki, ugrottam fel és néztem a fiúkra. Olyan vizes voltam, mint aki most szállt ki a zuhany alól. Mérgesen pillantottam fel vigyorgó bátyámra, aki végignézett rajtam és hatalmas hahotában tört ki. Szerelmem is elnevette magát, mire én is elkezdtem nevetni. Szerelmem ölébe huppantam és rányújtottam a nyelvem.
-Húzd vissza, mert leharapom!-fenyegetett és megcsókolt.-Egy óra múlva indulunk, mert Carlislenak be kell mennie a kórházba.-sóhajtott nagyot.
-Oké, akkor felöltözök.-felvettem egy szürke toppot, egy ugyan ilyen melegítővel és elkezdtem kibontani az éjszaka folyamán szénaboglyávvá gubancolódott sörényemet. Mikor végre kész lettem, laza lófarokba kötöttem és puszit nyomtam szerelmem mézédes ajkaira. Az ölébe húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Hangos torokköszörülésre váltunk szét. Vajon ki más lehetett volna, mint a mi drága kajánul vigyorgó bátyánk?!
-Indulunk, fiatalok!-jelentette be.
-Rendben!-feltápászkodtam és kisétáltam a sátorból. Hét ágra tűzött s nap. Hirtelen az egész család ott termett előttem, mire nekem be kellett hunynop a szemem. Mindenki gyémántként ragyogott, gyönyörűek. Résnyire nyitottam a szemem és megpillantottam életem értelmét, kinek márványteste ellenállhatatlan.
-Indulhatunk?-kérdezte szerelmem, mire felnéztem aranybarna szemeibe, amelyek rabul ejtettek.-Bella,indulhatunk?-ismételte mosolyogva.
-A...Öhm...Persze.- nyögtem ki nagy nehezen. Felmásztam a hátára és kezeimet összefontam nyaka előtt. Pár perc alatt haza értünk és leültünk a nappaliba. Em levágódott a kanapéra és bekapcsolta a tévét.
-Nézünk valami vámpíros filmet? Olyan viccesek.-nevetett.
-Jó, nézzünk.-vontam vállat. Edward hova tűnt?
-Konyhában!- kiabált ki az említett. Bementem hozzá és hátulról átöleltem derekát.
-Szeretlek!- suttogtam a fülébe.
-Én is szeretlek. Most már te vagy az életem.- mondta egyszerűen, mire lábujjhegyre állva, csókot leheltem ajkaira.- Éhes vagy?
-Igen. Rád.- vigyorogtam.
-Szerintem először szendvicset egyél és utána megkapsz engem is.- kedvenc féloldalas mosolyomat villantotta felém amitő majd elolvadtam. Evés után bevonultunk a nappaliba és Carlisle és Esme kivételével mindenki letelepedett a tévé köré. Én egy puffon helyezkedtem el a kanapén ülő szerelmem kezét fogva.Elég ijesztő film volt. Amikor megijedtem egy kicsit mindig megszorítottam Edward kezét, mire fél szemmel úgy láttam elmosolyodott. Éppen amikor egyszer Edwardról pillantottam a tévére egy olyan rész volt, aminél egy félig megölt véres vámpír ugrott ki egy ajtó mögül, mire én ijedtemben hátraestem, így a földön landoltam. Felálltam és bosszankodva néztem a puffra. Jókorát belerúgtam és beültem a nevető szerelmem ölébe. Átölelt és puszit nyomott az arcomra. Mindenki nevetett, de csak Emmettnek volt hozzáfűznivalója.
-Ez tíz pontos esés volt, hugi!- röhögött, mire rányújtottam a nyelvem. Elnevettem magam és néztem tovább a filmet. Mikor vége lett, Edward felhúzott a kanapéról és felvitt a szobájába. Lehuppantam a kanapéjára és felnéztem elbűvolő szemeibe.

4. fejezet - Egy hét Cullenéknél (2/1)

Ízlésesen berendezett szobája van, inkább a barna dominál. A fal fele üvegből állt, az egyik oldalon fekete bőrkanapé, szemben vele pedig egy hatalmas polc, tele rengeteg CD-vel, könyvvel és egy plazmatévével.

- Betehetek egy Cd-t? - kérdeztem illedelmesen.

- Csak nyugodtan - mosolygott. Beraktam Debussy-t és a megfelelő hangerőre tekertem, majd Ed mellé vetődtem a kanapéra. Ahogy ránéztem, mint egy görög félisten feküdt mellettem mosollyal az arcán, mire elkezdett kuncogni.

- Mi olyan vicces? - gúnyolódtam.

- Görög félisten?
- Hogy az a... - elfojtottam magamban egy káromkodást, de fölösleges volt, mert Ed ugyanúgy hallotta. Erre már elnevette magát. Ez így nem igazságos! Gyerekesen rányújtottam a nyelvem, mire csak még jobban nevetett. Egy idő után felállt és felhúzott a kanapéról.

- Hölgyem, szabad egy táncra?

- Természetesen! - mentem bele a játékba, mire rám villantotta pengeéles fogait. - Nehogy azt hidd, hogy félek tőled! - nevettem. Gondolom most minden vágya, hogy rám ijesszen.

- Van benne valami, de ezt igazán nem kellett volna mondanod! - támadóállásba ereszkedett és játékosan morogni kezdett. Szája szegletében mosoly bujkált. Nevetve kezdtem el hátrálni.

-Úgysem tennéd meg! - incselkedtem vele. Morgott egyet és rám vetette magát. Minden olyan gyorsan történt, hogy nem láttam semmit. A kanapéig gurultunk a szőnyegen, majd megálltunk, míg karjai vaspántként szorítanak magához. Elég illetlen helyzetben vagyunk, de most nem igazán érdekel. Amíg nem nyit be senki, addig nem. Mintha csak a gondolataimra válaszolt volna valaki, kivágódott az ajtó. Emmett robbant be a szobába, elkattintotta a kezében tartott fényképezőt és vigyorogva kirohant. Pár másodpercig kábán pislogtam. Lefotózott. Ilyen helyzetben. Ó, hogy a fene enné szét! Ó, hogy csapna bele a villám! Na megállj Emmett Cullen! Ezt még nagyon megjárod!

- Ezt még nagyon megbánod Emmett Cullen! - fenyegettem. Lentről hatalmas nevetést lehetett hallani. Na várjon csak!

- Ezt mégis hogyan tervezted? - kiáltott fel két nevetőgörcs között.

- Majd meglátod! - vigyorogtam, majd ránéztem szerelmemre, aki hatalmas mosollyal az arcán figyelt.

- Először mondtad azt hogy szerelmem! - úgy láttam meghatódott.

- Szerelmem, szerelmem, szerelmem, szerelmem, szeretlek! - bújtam hozzá közelebb.

- Én is szeretlek! - ajkait lágyan az enyémekre nyomta, míg én a tarkójánál beletúrtam a hajába és még közelebb húztam magamhoz. Lábaimat a dereka köré fontam, ő a fenekem alá nyúlva tolt feljebb magán, miközben ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól. Ekkor hangos csattanással megint kivágódott az ajtó és kattant a fényképezőgép. Felpattantam szerelmem karjaiból és Em felé trappoltam.

- Na megállj! Ezt még nagyon megjárod! - kilökdöstem a szobából és bevágtam mögötte az ajtót. Vissza ültem a világ legkényelmesebb helyére és lehunytam a szemem.

- Tudom, nehéz megszokni, de szeret téged. Örül, hogy lett még egy húga.

- Örülök neki, de mit fog csinálni azokkal a fotókkal? - már előre félek, mit tervez velük.

- Még nem tudja, gondolkozik rajta, de ne számíts semmi jóra! - figyelmeztetett.

- Kösz, ezzel most nagyon megnyugtattál! - gúnyolódtam, mire csak kuncogott. Gyorsan eltelt az idő, így el kellett mennem aludni.-Te hol szoktál aludni, ha nincs ágyad?

- Nem szoktam aludni.

- Soha?
- Nem, soha - hát ezen már meg se lepődök. Ez meg hogy lehet? - A szervezetünk nem igényli. Ha akarnánk se tudnánk aludni.

- És én hol fogok aludni? - érdeklődtem.

- A vendégszobában.

- Nem lehetne itt? - kérleltem nagy bociszemekkel.

-Nem, mert itt nincs ágy - mosolygott.

-De és szeretnék veled maradni! - lehajtottam a fejem, mert fülig pirultam.

- És ha ott maradok veled éjszakára? - suttogta fülembe, amitől kirázott a hideg. Megráztam a fejem, és a nyakába csimpaszkodtam, lábaimat a dereka köré fontam és csak lógtam. Felnéztem az arcára és láttam, hogy mosolyog. Rányújtottam a nyelvem, mire elnevette magát és átsétáltunk a vendégszobába. Az ágyon egy gyönyörű elég kihívó sötétkék hálóing és egy csipke fehérnemű várt. Le akartam mászni szerelmemről, de karjai vaspántként fogtak közre. Mikor felnéztem rá, mosolygott. Ajkait lágyan az enyémekre nyomta, mire én még közelebb húztam magamhoz. Kezdtem kifogyni a levegőből, ezért elszakítottam ajkaimat az övétől és mélyen beszívtam az illatát. Lerakott a földre és kezembe adta a ruhákat.

- Késő van, öltözz át - tolt meg a fürdőszoba felé, mikor látta, hogy nem szándékozom elindulni. Gyorsan magamra kaptam a fehérneműt és a hálóinget, majd belenéztem a tükörbe. Nem sokat takar, de nem vagyok szégyenlős, ezért nem zavar. Kiléptem a fürdőből és az ágyon ülő szerelmemhez sétáltam, mire ő tágra nyílt szemekkel nézett rajtam végig. Leültem mellé, és miután nem nagyon mozdult meg, elkezdtem integetni a szeme előtt, hátha ettől magához tér.

Bevált, mert kitisztult a tekintete, mire én elnevettem magam. Egy ideig csak néztük egymást, majd ajkai újra rátaláltak az enyémekre. Hátradöntött az ágyon és fölém gördült. Ajkaimat elszakítottam az övétől és levegőért kapkodtam, míg ő a nyakamat és melleimet kényeztette. Jóleső sóhajok törtek fel belőlem és éreztem, hogy vágyom rá. Remegő kezekkel gomboltam ki az ingét és simítottam végig a mellkasán, egészen a hasáig. Lentebb csúsztattam kezeimet és az övével kezdtem el babrálni, de ekkor hirtelen megmerevedett és eltűnt felöllem. Felnéztem és megláttam a szoba egyik sarkába húzódva.

- Mi a baj? - kérdeztem elkínzott tekintetét látva.

- Nem lehet Bella. Ma nem.

- Miért? - nagyon akartam őt. Remélem nem azért mert annyira nem szeret.

- Az életemnél is jobban szeretlek Bella, de régen vadásztam, az illatod pedig nagyon csábító. Nem akarlak bántani.-magyarázta meg.

- Oh... értem. Most nagyon nehéz neked? - megkönnyebbültem.

- Igen, elég nehéz - de rossz, hogy neki nehéz mellettem lennie.

- Hogyan tudnék neked segíteni? - meg akarom könnyíteni a dolgát.

- Hát... esetleg azzal, hogy nem teszel hirtelen mozdulatokat és ha lehet nem vágod el az ujjad.

-Hát... megpróbálom - befeküdtem az ágyba. Szerelmem lassan leült az ágy szélére, de megfogtam a kezét és lehúztam magam mellé.

-Úgy látom, inkább nem könnyíted meg a dolgom - kuncogott.

"-Mondtam, hogy csak megpróbálom!" - gondoltam mosolyogva. Ezen elnevette magát és gyönyörű hangja bezengte a szobát. Úgy szeretem, amikor nevet.

- Késő van, aludnod kéne - sóhajtott.

- Mennyi az idő? - ásítottam nagyot.

- Fél kettő.

- Uhh... akkor inkább alszom. Ugye itt maradsz mellettem?!

- El sem mozdulok.

- Ajánlom is! - betakart és úgy feküdt mellém, de lelöktem a takarót és átöleltem hideg testét. Nagyot sóhajtott, mire elképzeltem, hogy most hogyan forgatja a szemét és csóválja a fejét. Kuncogott, visszaölelt és dúdolni kezdett.
"- Ez minek a dallama?" - üzentem gondolatban.

-Neked írtam zongorán, egy altató. Majd holnap eljátszom, de most aludj! - istenem...nekem írta. Imádlak Edward Cullen! Pár perc alatt mély álomba merültem. Egy erdőben álltam és egy vörös szempár jelent meg előttem.Közelített felém, de ekkor Edward kiugrott a fák közül és rá vetette magát az idegenre. Az megsebesítette, mire felsikoltottam és zihálva ültem fel az ágyban. Edward hideg kezét éreztem a derekamon és leheletét a fülemnél.
- Sss...csak egy álom volt. Nyugi! - húzott közelebb magához mire kezdtem megnyugodni.

- Láttad?

- Igen, de csak egy rossz álom volt. Nyugodj meg! - nyomott puszit az arcomra, majd újból dúdolni kezdte az altatómat.

- Mennyi az idő?

- Fél nyolc.

- Akkor elmegyek megfürödni. Kérnél nekem Alicetől valami ruhát?

- Persze - úgy láttam, kicsit meglepődött kérésemen, de elsietett. A fürdőszoba felé vettem az irányt és beálltam a zuhany alá. Kb fél óráig folyattam magamra a meleg vizet, majd törülközőbe csavarva, ami megjegyzem nem takart túl sokat, fogat és arcot mostam, majd kimentem a szobába. Edward már ott ült a ruhákkal a kezében. Felé sétáltam, míg ő kocsányon lógó szemekkel vizslatott, egy kicsit még a szája is elnyílt. Kivettem a kezéből a ruhákat és kuncogva sétáltam vissza a fürdőbe.

- Köszikeee! - nevettem és becsuktam az ajtót. Alice túlzásokba esett a ruhákkal kapcsolatban, mert egy sötétkék, majdnem hasig kivágott top és farmer miniszoknya összeállítást adott. Gyorsan magamra kapkodtam és belenéztem a tükörbe. A seb az arcomon már varasodott, de a csípőm még rosszabb lett.
Kíváncsi vagyok, mi a mai program, ugyanis hétvége van.Elviselhető állapotba hoztam a hajam, majd kimentem a szobába, de Edward nem volt ott. Le kéne menni enni valamit... A nappaliban Emmett és Jasper éppen playstation-eznek. Úgy látszik Em nagyon koncentrál valamire, mert tátva van a szája. Lehet rekordot dönt... Megláttam amint Edward az ajtónak támaszkodva néz és mosolyogva bólint. Ördögien elvigyorodtam... jöhet a bosszúm első fele. Odasétáltam a háta mögé, rádőltem a hátára és eltakartam a szemét. Kapálózni kezdett, de nem engedtem el. Pár másodperc után elengedtem és mikor észrevette, hogy nem döntött rekordot felém fordult.

- Isabella Swan! Ezt még nagyon megbánod!-mennydörögte, mire én szó szerint szerelmem nyakába ugrottam, hatalmas vigyorral az arcomon.

- Megmondtam, hogy bosszút állok nem?

- Szép kis bosszú!-ismerte el.

- Vigyázz Emmett, mert emberedre akadtál! - mosolygott szerelmem.

- Azt látom - morgott Em.

- És még nincs vége! - figyelmeztettem.
- De számíts az én bosszúmra is hugi! - mosolygott.

- De nehogy azt hidd, hogy én feladom bátyó! És gyorsan add ide azokat a fotókat!

- Aaaazt sajnos nem lehet! - vigyorgott önelégülten.

- Miért nem?! - ijedtem meg, mire elnevette magát.

- Mert van belőlük vagy száz-száz példány, de kaphatsz belőle egyet-egyet.

- Na ide vele - sóhajtottam. Edward csendben figyelte a "játékunkat". Puszit nyomtam a szájára, de ő nem elégedett meg ennyivel és elmélyítette csókunkat. Hangos török köszörülésre lettünk figyelmesek.

- Menjetek szobára fiatalok! - vigyorgott Em és kezembe nyomott két fotót.

- Mit csinálsz a többivel? - már előre féltem a válaszától.

- Óh... ne aggódj miatta, semmi rosszat - vigyorgott.

- Azt meg ne próbáld! - kiáltott fel Edward.

- Mert mi lesz? - pimaszkodott az én drága bátyám.

- Szólok Rosenak! - fenyegette.

- Rose ezért nem fog semmit sem csinálni - közölte.

- Mit akar velük csinálni? - kérdeztem.

- Ki akarja plakátolni őket a suliban - fakadt ki szerelmem.

- Meg ne próbáld bátyus, vagy nagyon megbánod! - ugrottam ki szerelmem öleléséből.

- Úúú... de félek! - kekeckedett.

- Ajánlom is!
- Bella... gyere reggelizni! - hívott Esme a konyhába.

- Rendben... mi lesz a kaja? - kíváncsiskodtam.

- Rántotta. Jó lesz? - mosolygott rám.

- Tökéletes - imádom a rántottát. Visszamosolyogtam és leültem az asztalhoz. Letette elém a nagy tál kaját és puszit adott a fejemre, amiről apám jutott az eszembe. Lehet fel kéne hívni. Vajon mit szólt ahhoz, hogy csak így eljöttem egy hétre...?

- Semmit. Alice lebeszélte vele. Annyit kért, hogy jövőhét péntekre legyél otthon - a hangjára akkorát ugrottam hogy a rántotta leesett a villámról, az pedig megszúrta a szám.

- Hé... nyugi! Vigyázz! - megcsóválta a fejét és leült mellém. - Ma sütni fog a nap, ezért mit szólnál egy kiránduláshoz a családdal? - ajánlotta fel.

- És akkor megmutatod, hogy milyen vagy a napfényben? - lelkesedtem fel.

- Igen - mosolygott.

- Alice! - kiabáltam fel barátnőmnek.

- Tessék? - termett előttem.

- Tudnál adni egy melegítőt, edzővel?

- Persze... gyere! - húzott be a szobájába, ahol Jasper feküdt az ágyon. Egy könyvet olvasott.

- Szia... Mi jót olvasol? - kíváncsiskodtam, amíg Alice a hatalmas méretű gardróbjában keresgélt, ahova szerintem még egy vámpír is belefulladna.

- Egy regényt a második világháborúról - nézett fel rám.

- Itt is van - nyomott a kezembe egy ruhakupacot és betuszkolt a fürdőszobájába. Babarózsaszínű falak. UHH... BORZALMAS! Felvettem a fekete Gucci melegítőt és a puma edzőcipőt és megnéztem magam a tükörben. Király ez a cucc! Megöleltem barátnőmet, leszaladtam a lépcsőn, szerelmem ölébe huppantam és felnéztem gyönyörű szemeibe.

- A családban másnak is van különleges képessége? - kíváncsiskodtam.

- Igen. Alice, ő látja a jövőt, de csak a döntéseink alapján. Jasper érzi az érzéseinket és irányítani tudja őket. Carlisle-nak hatalmas önuralma van, Esme hatalmas szelet tud kavarni és feltétel nélkül tud szeretni. Emmett az erejét, Rosalie a szépségét és hiúságát vette át az előző életéből.

- Akkor ha most eldöntöm, hogy elmegyek a boltba, akkor azt Alice látja?

- Igen, de ne akarjál most sehova se menni! - vigyorgott.

- Ajj! - sóhajtottam. - Jazz most is érzi, amit én?

- Igen.

- Irányítsd egy kicsit az enyémeket! Légyszííí! - lelkesedtem fel teljesen. Jazz hirtelen termett mellettünk a kanapén, úgy láttam valamin nagyon jól szórakozik. Ekkor megjelent Emmett és ördögi vigyorral az arcán nézett másik bátyámra.

- Na ne!!! - kiáltott fel Edward. A következő pillanatban hatalmas vágyat éreztem iránta. Közelebb lépett hozzám és vadul csókolni kezdett, amit készségesen viszonoztam. Az ingéhez nyúltam, kigomboltam, aztán egy szakadást hallottam, de nem foglalkoztam vele. Távoli nevetést és kattogást hallottam, de most nem igazán érdekelt. Hirtelen megszűnt a vágy. Szerelmem kigombolt inggel, én felső nélkül álltam Em és Jazz előtt, akik a földön fetrengtek a nevetéstől. Karba tettem a kezem és úgy néztem őket, mire Edward is ugyan így tett.

- Ezt mégis hogy képzeltétek? - kezdett felmenni bennem a pumpa, de Jazz lenyugtatott.

- Édes a bosszú hugica, édes a bosszú! - dörzsölte össze a tenyerét vigyorogva Em.

- Na várjál csak bátyus... az én bosszúmat még véletlenül se fogod elfelejteni! - fenyegettem és leengedtem a kezem. Szemei elkalandoztak testemen, mire újra feltettem a kezem. Edward mérgesen állt elém, eltakarva ezzel Em szeme elől.

- Egy pólódon keresztül láttam, hogy van fekete melltartód, de ez a vérvörös... nagyon szexi!

- Emmett! - morgott és ugrott rá Edward. Gurulni kezdtek, mire Jazz is beszállt a bunyóba. Fújtattam egyet és feltrappoltam Alicehez.

- Alice! Adsz még egy toppot?

- Alice elment a boltba , de gyere adok neked - szólt ki a szobája ajtaján Rose. Beléptem és elámultam. Gyönyörű szoba volt, ízléses és nem túl csicsás.

- Köszi... Szép ez a szoba.

- Tudod, Em szeret téged, már a húgának tekint - mosolygott rám.

- Én is szeretem őt. Úgy mint a bátyámat. Mackó testvér - vigyorogtam, mire elnevette magát. Gyönyörű volt ilyenkor.

- Rendben. Tessék - kezembe adott egy fekete toppot, hozzá illő melltartóval.

- Köszönöm! - kisétáltam. Mire a lépcsőhöz értem a fiúk már a kanapén ültek durcásan, karbatett kézzel, Esme pedig előttük állt csípőre tett kézzel és fegyelmezte őket. A szám már nagyon remegett, így nem bírtam tovább és kitört belőlem a nevetés. Lassan lesétáltam a lépcsőn és a még mindig duzzogó szerelmem ölébe huppantam.

"- Ne duzzogj, mert haza megyek!" - fenyegettem meg gondolatban, mire elmosolyodott és puszit nyomott az arcomra "-Valamivel úgyis megbosszulom, csak segíts!" - közöltem vele és cinkosan elmosolyodtam.

- Mehetünk? - kérdezte családjától.

3. fejezet - A titok

Reggel jókedvűen ébredtem. Kiválasztottam egy fekete miniszoknyát, fekete toppal és fekete magassarkúval ruha összeállítást. Jó idő volt, de a nap szokása szerint nem sütött. Gyorsan bekapkodtam a müzlimet, hajamat lófarokba kötöttem és kivágtattam a garázsba. Késésben voltam, ezért igyekeznem kellett. Befaroltam a parkolóhelyemre és besiettem az A épületbe. Biosz! Úristen! Edwarddal van közös órám! És én így vagyok felöltözve!? Szerencsére nem túl kihívó, de akkor is. Mire a teremhez értem, már bent volt a tanár. Benyitottam, mire minden szem rám szegeződött.

- Elnézést tanár úr! - mire felébredt a látványom okozta ámulatából, és még szúrósan is elfelejtett nézni. A helyemre siettem és ekkor vettem észre, hogy Edward is úgy néz, mint a tanár. Ennyire kihívó lenne ez a ruci? Gyorsan végignéztem magamon, háááát... talán egy kicsit.

- Szia! - köszöntem neki halkan, mire kábulattól fátyolos tekintettel nézett fel az arcomra.

- Szia! - remegett meg a hangja. A szemünk sarkából egész órán egymást néztük, mikor kicsöngettek, gyorsan kisiettem a teremből nehogy valami hülyeséget csináljak. Kifelé menet, éreztem magamon perzselő pillantását. Útközben összefutottam Jessel és Anggel.

- Szia Bella! Csini vagy!- dicsért Ang.

- Köszi, te is. Figyu... arra gondoltam, elmehetnénk délután Port Angelesbe, valami báli ruhát és új rucikat venni.

- Oké, menjünk! - lelkesedtek be mind a ketten.

- Akkor, felveszlek titeket... háromkor?

-Az jó lesz. Szia Bells! - köszöntek el kórusban.

-Sziasztok! - majd elsétáltam a következő órámra. Emmettel és Rosalieval volt kémia, majd Alice-szal egy matek. Kémián Emmették előtt ültem, így minden egyes, rekeszizom megmunkáló poénját hallottam és jót nevettem rajtuk, mire a tanár szúrós szemekkel nézett rám.

- Olyan érdekes, hogy ennek a feje ha mérges olyan, mintha elszívott volna legalább öt szál füves cigit és bekapott volna egy marék erős paprikát - susogta, mire belőlem kitört a röhögőgörcs.
- Miss Swan! Lesz szíves abbahagyni, vagy fáradjon ki a teremből! - szólt rám szigorúan. Szemtelenül felálltam, felvettem a táskám, és még mindig vigyorogva, kisétáltam a teremből. Volt még 10 perc az órából, ezért beültem az autómba és Emmett viccein röhögtem. Kicsengőkor bementem matekra. A menzára Alice társaságában mentem és meg kellett ígérnem neki, hogy egyszer elmegyek vele vásárolni. Hazamentem, bepakoltam egy kisebb táskába a szükséges cuccokat és indultam a csajokért. Port Angeles felé beszélgettünk, így észre se vették, hogy az egy órás utat húsz percesre rövidítettem. Most inkább az utcai boltokba mentünk a plaza helyett, ezért leparkoltam egy étterem előtt. Mikor kiértünk kb. a tizedik boltból, már csak a báli ruha maradt hátra. Szerencsére én hamar megtaláltam a megfelelőt, ami egy fekete, elöl mélyen dekoltált, hátul derékig kivágott, spagettipántos, gyönyörű földig érő ruha volt. Fekete szandált és különböző kiegészítőket is találtam hozzá. Angék még nem végeztek, így szóltam nekik, hogy még szétnézek a többi boltban is. Az eddig megvásárolt ruhákat betettem a kocsimba és egy kisebb bolt felé vettem az irányt. Éppen az egyik saroknál nézelődtem, amikor hátulról valaki behúzott egy próbafülkébe és befogta a szám. Szembefordított magával, mire egy koszos és büdös, nagydarab férfi állt előttem. Lefagytam. Úristen! Végem! Ezek meg fognak ölni! A fülemhez hajolt és belesuttogott.

- Ha sikítasz, meghalsz! - villantotta fel a kését - Most pedig, mintha mi sem történt volna, kisétálunk innen! - meglökött, hogy induljak. Kivezetett az üzletből, egy elhagyatott sikátorba. Még ketten vártak ránk, odajöttek és jól végigmértek.

- Hagyjanak békén! - próbáltam határozott lenni, de a mondat végére elcsuklott a hangom. - Kérem, hagyjanak! - kérleltem őket, de elkezdtek nevetni és aki elkapott megszólalt. Egyszerűen félelmetes volt.

- Fogjátok le! - vigyorgott. Ne! Nem! Nem akarom! Megpróbáltam kiszabadulni, mire pofon és gyomorszájon vágott. Leszorítottak a földre. Elkezdtem sikítani, de erre akkora pofont kaptam, hogy úgy éreztem, felrepedt az arcomon a bőr. Csendben maradtam és sírni kezdtem, mire csak nevettek. A nagydarab leráncigálta rólam a felsőm és feltűrte a szoknyám, ettől felfordul a gyomrom. Összekulcsoltam a lábaimat, hogy azért ne legyen olyan könnyű neki, de szétfeszítette. Mocskos kezeivel mindenem megfogdosta. Fájdalmas volt, ahogy ez a majom élvezkedett rajtam. Mikor befejezte, jött a másik és rám mászott. Idő közben valaki lerántotta rólam. A csípőm már iszonyatosan fájt a sok szorítástól, ezért alig bírtam felülni. Kinyitottam a szemem és Edwardot pillantottam meg. Nem hittem a szememnek. Olyan gyorsan és könnyedén mozgott... Egy biztos: nem ember. De akkor mi? Mind a három mocskot megölte, majd lassan odajött hozzám, úgy láttam nem lélegzik. Felsegített a földről, letörölte egy zsepivel a vért az arcomról és ideadta a fölsőmet. Most vettem csak észre, hogy egy szál melltartóban és felgyűrt szoknyában állok előtte.

- Jól vagy? - kérdezte.

- Pe...persze...köszönöm, hogy megmentettél - várjunk csak, hogy talált rám?

- Semmiség, gyere! - nem tudom miért, de biztonságban érzem magam mellette. A kocsijához vezetett és szembefordult velem.

- Szerintem hívd fel Jessicáékat, hogy menjenek haza a kocsiddal vagy hívjanak taxit. Te pedig gyere el hozzánk. Apám megvizsgál és pihenhetsz is nálunk - adott ötletet.

- Oké, az jó lesz. - felhívtam Angéket és elmondtam nekik a történteket, a táskám úgy is náluk maradt. Beültünk a kocsijába és indultunk Cullenékhez. Mikor meguntam a csendet, felé fordultam.

- Az igazat szeretném hallani! - kezdtem. - Irreálisan gyors és erős vagy, a bőröd hófehér és jég hideg, sohasem eszel vagy iszol. Mi vagy te? - akármi is, biztonságban érzem magam mellette és bízom benne.

- Ez... bonyolult - próbálta húzni az időt, de nem hagytam neki.

- Magyarázd el lérlek! Légyszíves! - úgy látszik beadta a derekát.

- Meg fogsz ijedni! Elrohansz és soha többet nem állsz szóba velem! - fakadt ki, s tekintetében félelmet véltem felfedezni. - Azt nem bírnám ki! - hajtotta le a fejét.
- Nincs az az isten, amelyik elkergethetne mellőled! - biztosítottam pirosan, és komolyan is gondoltam. - Tudni szeretném. Bennem megbízhatsz! - soha nem árulnám el a titkát senkinek. Elkínzott tekintetét belefúrta az enyémbe, majd az utat kezdte el figyelni. Leállt az út szélére és belekezdett a mondókájába.
- Nem vagyok ember. Hatalmas veszélynek vagy kitéve mellettem, én sohasem bántanálak és... - akadt el.
- És... ? - kicsit türelmetlen voltam, de hát ez ellen nem tudok mit tenni.
- ... és szeretlek Bella. Már nem tudnék nélküled élni - vallotta be halkan, lehajtott fejjel. Úr isten! Hát tetszek neki! Mégsincs barátnője! Belül ujjongtam, de nem mutattam ki.
- Bármi is vagy és bármekkora veszélyben is vagyok melletted, nem érdekel és én is szeretlek! - közben az álla alá nyúltam és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. Lassan közelebb hajolt és ajkaival megérintette az enyémeket. Illatától teljesen elkábultam. Beletúrtam a tarkójánál a hajába és még közelebb húztam magamhoz. Levegőhiány miatt elszakadtunk egymástól, mire bátorítóan rámosolyogtam. Pár percig csendben ültünk.
- Akkor elmondod, hogy mi vagy? - kíváncsiskodtam finoman, egy ideig hezitált, majd kimondta.
- Vámpír - hm... vámpír,ízlelgettem magamban azt a szót. Ez csúcs! A pasim vámpír! Csillogó szemekkel néztem rá.
- Mesélj magadról! Kérlek! - kicsit túlpörögtem, de ez ellen nem lehet mit tenni. Magam is meglepődtem azon, hogy milyen biztonságban érzem magam mellette. Homlokán ráncok jelentek meg.
- Nem félsz tőlem? - kíváncsiskodott.
- Nem, egyáltalán - jelentettem ki határozottan.
- Tudod te mivel táplálkozom?
- Persze, vérrel - nagyot sóhajtott és mesélni kezdett.
- 1875 - ben születtem, Carlisle 1892-ben változtatott át, mert egy őrült hasba lőtt pisztollyal és csak így lehetett megmenteni. Az átváltozás pokoli. Három napig tart, és olyan mintha elevenen égnél. Vegetáriánusoknak mondjuk magunkat, mivel csak állati vérrel táplálkozunk, ezért aranybarna a szemünk. Utánam pár évvel Esme került a családba, majd Rosalie, Emmett és az Alice - Jasper páros. - időközben megérkeztünk, ezért leállította az autót. Észre se vettem, mikor indultunk el megint.
- Megértem, ha szörnyetegnek tartasz, tudom az vagyok, de nem kell félned tőlünk - mire egyet pislogtam, már az én oldalamnál volt és nyitotta nekem az ajtót. Kiszálltam és végignéztem a hatalmas házon.
- Király kecó, mi? - vigyorgott, úgy láttam egy kicsit megkönnyebbült.
- Csúcs szuper! - vigyorogtam vissza és beléptünk a nappaliba. Emmett és Jasper éppen elmélyülten videó játékoztak. Em tátott szájjal koncentrált, amin jót nevettem. Rosalie és Alice valami divatmagazint lapozgattak, míg a dokit és Esmét nem láttam sehol. Egyszer csak Alice ugrott elém és aggódóan mért végig.
- Mi történt? - sopánkodott. -Gyere, Carlisle mindjárt megvizsgál... Carlisle! - kiabált ki az ajtón. A doki olyan gyorsan termett előttem, hogy egy kicsit hátrahőköltem. Ezt még meg kell szoknom, sóhajtottam.
- Bocsánat. Már Edward elmondta, igaz?
- Igen.
- Ülj le a kanapéra - utasított. Kitisztogatta az arcomon a sebet, mire felszisszentem. - Mi történt? - kérdezte az arcomra mutatva.
- Megerőszakolták! - morogta Edward dühösen, mire Rosalie odajött hozzám és megölelt.
- Jól vagy? - kérdezte aggódóan.
- Igen, köszönöm! - hálásan néztem rá. -Hogyan találtál rám? - fordultam Edward felé.
- A gondolatok és az illatod alapján.
- Várj... akkor most te gondolatolvasó vagy? - az enyémeket is hallja?
- Igen - vigyorgott -, és megint igen. A tiedet is hallom.
- Ne már! Ez nem fair! - háborodtam fel. - Agyturkász!
- Ugye! - állt mellém Emmett. - Most jól megkaptad agykukac! - röhögött és egy csontropogtató ölelésben részesített. Úgy érzem jól kijövünk majd egymással. Olyan, mint egy plüssmaci, gondolkoztam el és Edwarddal hangos nevetésben törtünk ki.
- Mi olyan vicces? - durcizott Em.
- Bella szerint olyan vagy, mint egy plüssmaci - vigyorogtunk rá.
- Kac-kac -cinkosan Jazzre sandított és elvigyorodott. - Ezt még visszakapod, hugi! - fenyegetőzött. A "hugi" szótól kicsit meglepődtem, de nagyon jól esett.
- Huh... most rettegnem kéne? - gúnyolódtam tetetett rettegéssel.
- Csak nyugodtan! Féljél is! - vigyorgott.
- Majd meglátjuk bratyó! - nevettem. Alice ugrált elém és húzott fel a szobájába.
- Gyere...adok valami ruhát.
- Köszi! - megtorpantam - Szólnom kéne apának.
- Már felhívtam Charliet, hogy ezen a héten nálunk alszol. Addig reméljük elmúlnak a sérüléseid.
- Okés - egy fekete csőnacit sportcipővel, fehérneművel ruha összeállítást nyomott a kezembe és betolt a fürdőszobájába.
- Törülköző a szekrényben! - kiabált be. Megfürödtem, hajat mostam, felvettem az Alice által adott ruhákat és a "baleset" óta először tükörbe néztem. Az arcom még elfogadható volt, de a csípőm... borzalmas. Lesétáltam a lépcsőn, a nappaliban már mindenki ott ült.
- Bella! - szólított meg Carlisle. - Gyere, ülj le kérlek, beszélni szeretnénk veled! -leültem a még üres kanapéra, mire Edward mellém telepedett és megfogta a kezem. Rám mosolygott, a kedvenc féloldalas mosolyommal, mire a szívem kétszeres iramban kezdte el verni a tam-tamot.
- Szóval... szeretnénk tudni, hogy megbízhatunk-e benned - kezdte Carlisle.
- Persze! - háborodtam fel. Miért gondolták, hogy elmondom a titkukat bárkinek is?
- Rendben. Van pár dolog, amit tudnod kell. A vámpíroknál van egy királyi család, ez a Volturi. Ők gondoskodnak arról, hogy mindenki betartsa a törvényeket.
- Nektek vannak törvényeitek? - lepődtem meg.
- Igazából csak egy, de az nagyon fontos. Mégpedig, hogy nem fedhetjük fel a kilétünket az embereknek. - villantotta szemét fiára.
- Oh...értem. És mi lesz azokkal, akik ezt megszegik?
- Meghalnak.
- Hogy lehet titeket megölni? - kérdezősködtem tovább óvatosan.
- Csak egy módon. Ha széttépnek és elégetnek. -vágott közbe Ed.
- Uhh - ez azért durva! - Mi történik, ha rátok süt a nap?
- Majd egyszer megmutatom. - mosolygott ez a görög félisten - Van még kérdésed?
- Öhm... csak egymillió, vagy esetleg kettő - mosolyogtam.
- Akkor majd később felteszed őket. Gyere... körbevezetlek - húzott fel a kanapéról. Megmutogatta, hogy melyik szoba kié, majd bevezetett a sajátjába.