5. fejezet - Egy hét Cullenéknél (2/2)

- Igen - válaszoltak kórusban.

- Gyere... mássz fel a hátamra! - utasított szerelmem.
- Miért?

- Futni fogunk.

- Az előbb még nem úgy volt, hogy kirándulni megyünk? - húztam fel a szemöldököm.

- De, de futva megyünk a táborozó helyre.

- Nem vagyok a legkönnyebb - figyelmeztettem.

-Ugyan már! Egy érintéssel szétmorzsolok egy egész fát. Meg se érzem, hogy a hátamon vagy! - magyarázott, mire tátva maradt a szám. Egy érintéssel... egy egész fát! Uhh...ez durva!

- Még mindig nem félsz?-húzta fel a szemöldökét.

- Csak szeretnéd! - vigyorogtam.

- Hát, akkor kapaszkodj! - figyelmeztetett, mire a nyaka köré fontam a karjaimat és erősen belé kapaszkodtam. A szél hirtelen csapott az arcomba. Olyan gyorsan mentünk, hogy a környezetből csak elmosódott foltokat láttam. Ez szuper! Üzentem gondolatban szerelmemnek. Hirtelen lassulni kezdtünk és megálltunk. Még csak most vettem észre, hogy mindenkin hatalmas hátizsák volt, kivéve Edwardot, mert az ő hátán én jómagam csüngtem. Alice és a fiúk már a sátrakat állították fel, míg egy hűvös kezet éreztem a nyakamnál.

- Megérkeztünk. Na, milyen volt? - érdeklődött. ,,Miért kérdezed, ha úgyis tudod a választ?"

- Mert nem gondoltál rá! - nevetett.

- Csúcs volt! Mikor megyünk megint? - mosolyogtam.

- Nem sokára - biztosított. - Nem akarsz esetleg leszállni?

- Nem.... Jó ez így nekem - incselkedtem.

- Igeeeeen?!

- Igeeeeen! - pimaszkodtam. Hirtelen benyúlt a felsőm alá és végigsimított a kulcscsontomtól, egészen a hasam aljáig, megfogva a mellemet. Úgy meglepődtem, hogy elfelejtettem kapaszkodni és kecsesen seggre estem. Bosszúsan néztem fel nevető szerelmemre, aki mellé drága bátyáim társultak. Törökülésbe ültem és összefontam karjaimat mellkasom előtt. Ekkor a még mindig kuncogó Edward lépett mellém és felsegített a földről.

- ,,Ez nem volt igazságos!"- gondoltam neki címezve.

- Tudom, de jól esett! - pimaszkodott.

- Na várjál csak... ezt még visszakapod! - vigyorogtam, most már én is. Em és Jazz vigyorogva néztek minket.

- Igeeeeen?! - incselkedett.

- Igeeeeen! - léptem hátrébb. Hirtelen termett előttem és csikizni kezdett. Jujjj! Ez nagyon csikis! - Jaaaáááájjj! Hagyd abba!!! Úgyis visszakapod! - visítottam, már a földön fetrengve. Már levegőt is alig kaptam, amikor abbahagyta és megcsókolt. Közelebb húztam magamhoz, mire belemosolygott a csókunkba. Hangos torokköszörülésre rebbentünk szét, mire meglepődve vettem észre, hogy az egész család mosolyogva figyel minket. Emmett hümmögött, ugyanis Rose befogta a száját és nem engedte, hogy megszólaljon. Épphogy feltápászkodtunk a földről, Alice ugrott elénk.

- Bells... gyere... egyél valamit! - pattogott. - Utána játszunk???

- Oké. És mit játszunk? - kíváncsiskodtam.

- Majd meglátod! Meglepetés - vágott közbe Em. Leültem megenni egy szendvicset és Alice sátrába mentem, ami nem volt túl jó ötlet, mert eléggé megijedtem. Úr. Isten.!Mindent ruha borított, így jobbnak láttam eltűnni ebből a borzadájból.
- Játszunk máááááár! - suhant ki mellettem. Öcsém! Mint egy bolhával telített pattogó gumilabda!

- Gyertek... mindenki üljön le egy körbe! - vezényelt Em. Úgy tettünk, miközben ő egy üveget dobott le a fűbe.

- Üvegezünk? - lepődtem meg.

- Aha, de nem akárhogyan! - vágott sejtelmes arcot. - Felelsz vagy mersz? - velem szemben Jazz és Em foglaltak helyet, míg két oldalamon Alice és Edward ültem. - Akire az üveg szája mutat, annak kell csinálni valamit. Az kérdez, akire az üveg másik fele mutat. Aki nem válszol, vagy nem csinál meg valamit, annak le kell vennie valamilyen ruhadarabját - mondta el a szabályokat és pörgetett. Csak először ne rám! Pont nálam állt meg. Na ne! Most kértem! Felnéztem Edwardra, aki bátorítóan rámmosolygott.

- Felesz vagy mersz, Bellácska? - vigyorgott Em kajánul. Ekkor vettem észre, hogy a másik fele az említett felé néz. Ajjaj!

- Öhm... felelek - böktem ki.

- Hááát jó! - nagyon nem tetszik ez a vigyor. Gondolkozott egy kicsit. - Melyik a kedvenc pozíciód? - húzogatta a szemöldökét perverz vigyorral. Nagyot sóhajtva néztem fel az égre. Még nem is voltam együtt senkivel. Honnan tudnám?!

- Hát, biztos nem az ami neked! - vigyorogtam önelégülten. Durcizott egy kicsit, majd pörgetett. Most Alice és Rose jöttek.

- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Alice.

- Merek - mosolygott rám Rose.

- Oké... Le kell smárolnod Eriket a suli parkolóban - vigyorgott huncutul a kis kobold.

- Na ezt azért nem! - csóválta a fejét Rosalie.

- Húh! Vetkőzz Baby! - vigyorgott Em. Rose levette a felsőjét, így egy gatyában és melltartóban feszített, majd pörgetett. Jazz és Em jött, az utóbbi mer.

- Hétfőn rózsaszín cuccban kell menned a suliba, buzisan felzselézett hajjal - vigyorgott Jazz.

- Oké! - nevetett Em. - Benne vagyok! - pörgetett. Alice és Jazz jöttek és Jazz mer.

- Eljössz velem egy egy hetes vásárló körútra! - ugrándozott a kis kobold.

- Rendben - sóhajtott fel Jazz és pörgetett. Megint rám került a sor, de most Jazz kérdezett.

- Felelsz vagy mersz? - somolygott.

- Merek - vállaltam be, mire elvigyorodott és Em fülébe suttogott.

- Fehérnemű bemutatót kell otthon tartanod Alice gardróbjából, az egész család előtt - eltátottam a szám. Végül is, meg lehet csinálni. Elég gáz lesz... de ez van!

- Oké, megcsinálom - kajánul vigyorogtak. Pörgettem, szerelmem és Em jött. Edward mer.

- Hétfőn Bellának nyakörvet és kötelet kell a nyakadba akasztania, fognia kell mint pórázt és így kell mászkálnotok egész nap a suliban - vigyorgott.

- Oké, ha Bellának nem baj - fordult felém.

- Nekem nyolc! - mosolyogtam rájuk.

- Szuper! - nevettek a többiek. Szerencsétlenségemre, megint rám mutatott az üveg, ráadásul megint Em mondott.

- Merek - sóhajtottam.

-Le kell teperned Edet a menzán, amikor ott van a konyhás is.

-Na nem! Ezt nem! - ez egy kicsit már sok!
- Oké! Akkor vetkőzz! - szólt drámai hangon. Én is a pólómat vettem le, ezért kb úgy néztem ki mint Rose, csak ő sokkal szebb. Szerelmem szúrósan nézett rám, mire fülig pirultam. Edward pillantását végig magamon éreztem, ezért egy kicsit zavarban voltam. Még játszottunk egy ideig, majd nekem félbeszakadt, mert bedobtam a szunyát szerelemem karjai között. Felébredtem mikor bevitt a sátorba és egy hálózsákba fektetett, majd mellém feküdt, de rögtön visszasüllyedtem mély álmomba. Álomtalanul aludtam. Jéghideg érintésre ébredtem, de még nem akartam kinyitni a szemem.
-Ébredj szerelmem!-susogott Edward és homlokon csókolt.
-Nem akarok!- nyöszörögtem, hasra fordultam és arcom a párnába temettem.
-De muszáj! Indulunk vissza! -lehúzta rólam a takarót, mire fázni kezdtem és felültem. Hunyorogva nyitottam ki a szemem, mire az én görög istenem meztelen felsőteste tárult elém. Gyorsan megfogtam a takarót, magamra húztam és visszadőltem a párnára.
-Bella! Ne akard, hogy idehívjam Emmettet!- fenyegetőzött. Most nem igazán akart érdekelni, ezért gondolatban üzentem. ,,Nem érdekel!"
-Szólítottál?- toppant be az említett, színpadias hangon.
-A hugicád nem akar felkelni.-árult be szerelmem.
-Rendben, akkor nekiállok orvosolni a problémát!-felül még mindig csak egy melltartó volt rajtam, alul pedig csak bugyi. Hirtelen eltűnt rólam a takaró, míg én a hátamon feküdtem,karommal eltakarva az arcom. -Na hugica, kelés!-hirtelen valaki leöntött hideg vízzel. Huhh...de hideg!!! Mint akit puskából lőttek ki, ugrottam fel és néztem a fiúkra. Olyan vizes voltam, mint aki most szállt ki a zuhany alól. Mérgesen pillantottam fel vigyorgó bátyámra, aki végignézett rajtam és hatalmas hahotában tört ki. Szerelmem is elnevette magát, mire én is elkezdtem nevetni. Szerelmem ölébe huppantam és rányújtottam a nyelvem.
-Húzd vissza, mert leharapom!-fenyegetett és megcsókolt.-Egy óra múlva indulunk, mert Carlislenak be kell mennie a kórházba.-sóhajtott nagyot.
-Oké, akkor felöltözök.-felvettem egy szürke toppot, egy ugyan ilyen melegítővel és elkezdtem kibontani az éjszaka folyamán szénaboglyávvá gubancolódott sörényemet. Mikor végre kész lettem, laza lófarokba kötöttem és puszit nyomtam szerelmem mézédes ajkaira. Az ölébe húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Hangos torokköszörülésre váltunk szét. Vajon ki más lehetett volna, mint a mi drága kajánul vigyorgó bátyánk?!
-Indulunk, fiatalok!-jelentette be.
-Rendben!-feltápászkodtam és kisétáltam a sátorból. Hét ágra tűzött s nap. Hirtelen az egész család ott termett előttem, mire nekem be kellett hunynop a szemem. Mindenki gyémántként ragyogott, gyönyörűek. Résnyire nyitottam a szemem és megpillantottam életem értelmét, kinek márványteste ellenállhatatlan.
-Indulhatunk?-kérdezte szerelmem, mire felnéztem aranybarna szemeibe, amelyek rabul ejtettek.-Bella,indulhatunk?-ismételte mosolyogva.
-A...Öhm...Persze.- nyögtem ki nagy nehezen. Felmásztam a hátára és kezeimet összefontam nyaka előtt. Pár perc alatt haza értünk és leültünk a nappaliba. Em levágódott a kanapéra és bekapcsolta a tévét.
-Nézünk valami vámpíros filmet? Olyan viccesek.-nevetett.
-Jó, nézzünk.-vontam vállat. Edward hova tűnt?
-Konyhában!- kiabált ki az említett. Bementem hozzá és hátulról átöleltem derekát.
-Szeretlek!- suttogtam a fülébe.
-Én is szeretlek. Most már te vagy az életem.- mondta egyszerűen, mire lábujjhegyre állva, csókot leheltem ajkaira.- Éhes vagy?
-Igen. Rád.- vigyorogtam.
-Szerintem először szendvicset egyél és utána megkapsz engem is.- kedvenc féloldalas mosolyomat villantotta felém amitő majd elolvadtam. Evés után bevonultunk a nappaliba és Carlisle és Esme kivételével mindenki letelepedett a tévé köré. Én egy puffon helyezkedtem el a kanapén ülő szerelmem kezét fogva.Elég ijesztő film volt. Amikor megijedtem egy kicsit mindig megszorítottam Edward kezét, mire fél szemmel úgy láttam elmosolyodott. Éppen amikor egyszer Edwardról pillantottam a tévére egy olyan rész volt, aminél egy félig megölt véres vámpír ugrott ki egy ajtó mögül, mire én ijedtemben hátraestem, így a földön landoltam. Felálltam és bosszankodva néztem a puffra. Jókorát belerúgtam és beültem a nevető szerelmem ölébe. Átölelt és puszit nyomott az arcomra. Mindenki nevetett, de csak Emmettnek volt hozzáfűznivalója.
-Ez tíz pontos esés volt, hugi!- röhögött, mire rányújtottam a nyelvem. Elnevettem magam és néztem tovább a filmet. Mikor vége lett, Edward felhúzott a kanapéról és felvitt a szobájába. Lehuppantam a kanapéjára és felnéztem elbűvolő szemeibe.

4. fejezet - Egy hét Cullenéknél (2/1)

Ízlésesen berendezett szobája van, inkább a barna dominál. A fal fele üvegből állt, az egyik oldalon fekete bőrkanapé, szemben vele pedig egy hatalmas polc, tele rengeteg CD-vel, könyvvel és egy plazmatévével.

- Betehetek egy Cd-t? - kérdeztem illedelmesen.

- Csak nyugodtan - mosolygott. Beraktam Debussy-t és a megfelelő hangerőre tekertem, majd Ed mellé vetődtem a kanapéra. Ahogy ránéztem, mint egy görög félisten feküdt mellettem mosollyal az arcán, mire elkezdett kuncogni.

- Mi olyan vicces? - gúnyolódtam.

- Görög félisten?
- Hogy az a... - elfojtottam magamban egy káromkodást, de fölösleges volt, mert Ed ugyanúgy hallotta. Erre már elnevette magát. Ez így nem igazságos! Gyerekesen rányújtottam a nyelvem, mire csak még jobban nevetett. Egy idő után felállt és felhúzott a kanapéról.

- Hölgyem, szabad egy táncra?

- Természetesen! - mentem bele a játékba, mire rám villantotta pengeéles fogait. - Nehogy azt hidd, hogy félek tőled! - nevettem. Gondolom most minden vágya, hogy rám ijesszen.

- Van benne valami, de ezt igazán nem kellett volna mondanod! - támadóállásba ereszkedett és játékosan morogni kezdett. Szája szegletében mosoly bujkált. Nevetve kezdtem el hátrálni.

-Úgysem tennéd meg! - incselkedtem vele. Morgott egyet és rám vetette magát. Minden olyan gyorsan történt, hogy nem láttam semmit. A kanapéig gurultunk a szőnyegen, majd megálltunk, míg karjai vaspántként szorítanak magához. Elég illetlen helyzetben vagyunk, de most nem igazán érdekel. Amíg nem nyit be senki, addig nem. Mintha csak a gondolataimra válaszolt volna valaki, kivágódott az ajtó. Emmett robbant be a szobába, elkattintotta a kezében tartott fényképezőt és vigyorogva kirohant. Pár másodpercig kábán pislogtam. Lefotózott. Ilyen helyzetben. Ó, hogy a fene enné szét! Ó, hogy csapna bele a villám! Na megállj Emmett Cullen! Ezt még nagyon megjárod!

- Ezt még nagyon megbánod Emmett Cullen! - fenyegettem. Lentről hatalmas nevetést lehetett hallani. Na várjon csak!

- Ezt mégis hogyan tervezted? - kiáltott fel két nevetőgörcs között.

- Majd meglátod! - vigyorogtam, majd ránéztem szerelmemre, aki hatalmas mosollyal az arcán figyelt.

- Először mondtad azt hogy szerelmem! - úgy láttam meghatódott.

- Szerelmem, szerelmem, szerelmem, szerelmem, szeretlek! - bújtam hozzá közelebb.

- Én is szeretlek! - ajkait lágyan az enyémekre nyomta, míg én a tarkójánál beletúrtam a hajába és még közelebb húztam magamhoz. Lábaimat a dereka köré fontam, ő a fenekem alá nyúlva tolt feljebb magán, miközben ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól. Ekkor hangos csattanással megint kivágódott az ajtó és kattant a fényképezőgép. Felpattantam szerelmem karjaiból és Em felé trappoltam.

- Na megállj! Ezt még nagyon megjárod! - kilökdöstem a szobából és bevágtam mögötte az ajtót. Vissza ültem a világ legkényelmesebb helyére és lehunytam a szemem.

- Tudom, nehéz megszokni, de szeret téged. Örül, hogy lett még egy húga.

- Örülök neki, de mit fog csinálni azokkal a fotókkal? - már előre félek, mit tervez velük.

- Még nem tudja, gondolkozik rajta, de ne számíts semmi jóra! - figyelmeztetett.

- Kösz, ezzel most nagyon megnyugtattál! - gúnyolódtam, mire csak kuncogott. Gyorsan eltelt az idő, így el kellett mennem aludni.-Te hol szoktál aludni, ha nincs ágyad?

- Nem szoktam aludni.

- Soha?
- Nem, soha - hát ezen már meg se lepődök. Ez meg hogy lehet? - A szervezetünk nem igényli. Ha akarnánk se tudnánk aludni.

- És én hol fogok aludni? - érdeklődtem.

- A vendégszobában.

- Nem lehetne itt? - kérleltem nagy bociszemekkel.

-Nem, mert itt nincs ágy - mosolygott.

-De és szeretnék veled maradni! - lehajtottam a fejem, mert fülig pirultam.

- És ha ott maradok veled éjszakára? - suttogta fülembe, amitől kirázott a hideg. Megráztam a fejem, és a nyakába csimpaszkodtam, lábaimat a dereka köré fontam és csak lógtam. Felnéztem az arcára és láttam, hogy mosolyog. Rányújtottam a nyelvem, mire elnevette magát és átsétáltunk a vendégszobába. Az ágyon egy gyönyörű elég kihívó sötétkék hálóing és egy csipke fehérnemű várt. Le akartam mászni szerelmemről, de karjai vaspántként fogtak közre. Mikor felnéztem rá, mosolygott. Ajkait lágyan az enyémekre nyomta, mire én még közelebb húztam magamhoz. Kezdtem kifogyni a levegőből, ezért elszakítottam ajkaimat az övétől és mélyen beszívtam az illatát. Lerakott a földre és kezembe adta a ruhákat.

- Késő van, öltözz át - tolt meg a fürdőszoba felé, mikor látta, hogy nem szándékozom elindulni. Gyorsan magamra kaptam a fehérneműt és a hálóinget, majd belenéztem a tükörbe. Nem sokat takar, de nem vagyok szégyenlős, ezért nem zavar. Kiléptem a fürdőből és az ágyon ülő szerelmemhez sétáltam, mire ő tágra nyílt szemekkel nézett rajtam végig. Leültem mellé, és miután nem nagyon mozdult meg, elkezdtem integetni a szeme előtt, hátha ettől magához tér.

Bevált, mert kitisztult a tekintete, mire én elnevettem magam. Egy ideig csak néztük egymást, majd ajkai újra rátaláltak az enyémekre. Hátradöntött az ágyon és fölém gördült. Ajkaimat elszakítottam az övétől és levegőért kapkodtam, míg ő a nyakamat és melleimet kényeztette. Jóleső sóhajok törtek fel belőlem és éreztem, hogy vágyom rá. Remegő kezekkel gomboltam ki az ingét és simítottam végig a mellkasán, egészen a hasáig. Lentebb csúsztattam kezeimet és az övével kezdtem el babrálni, de ekkor hirtelen megmerevedett és eltűnt felöllem. Felnéztem és megláttam a szoba egyik sarkába húzódva.

- Mi a baj? - kérdeztem elkínzott tekintetét látva.

- Nem lehet Bella. Ma nem.

- Miért? - nagyon akartam őt. Remélem nem azért mert annyira nem szeret.

- Az életemnél is jobban szeretlek Bella, de régen vadásztam, az illatod pedig nagyon csábító. Nem akarlak bántani.-magyarázta meg.

- Oh... értem. Most nagyon nehéz neked? - megkönnyebbültem.

- Igen, elég nehéz - de rossz, hogy neki nehéz mellettem lennie.

- Hogyan tudnék neked segíteni? - meg akarom könnyíteni a dolgát.

- Hát... esetleg azzal, hogy nem teszel hirtelen mozdulatokat és ha lehet nem vágod el az ujjad.

-Hát... megpróbálom - befeküdtem az ágyba. Szerelmem lassan leült az ágy szélére, de megfogtam a kezét és lehúztam magam mellé.

-Úgy látom, inkább nem könnyíted meg a dolgom - kuncogott.

"-Mondtam, hogy csak megpróbálom!" - gondoltam mosolyogva. Ezen elnevette magát és gyönyörű hangja bezengte a szobát. Úgy szeretem, amikor nevet.

- Késő van, aludnod kéne - sóhajtott.

- Mennyi az idő? - ásítottam nagyot.

- Fél kettő.

- Uhh... akkor inkább alszom. Ugye itt maradsz mellettem?!

- El sem mozdulok.

- Ajánlom is! - betakart és úgy feküdt mellém, de lelöktem a takarót és átöleltem hideg testét. Nagyot sóhajtott, mire elképzeltem, hogy most hogyan forgatja a szemét és csóválja a fejét. Kuncogott, visszaölelt és dúdolni kezdett.
"- Ez minek a dallama?" - üzentem gondolatban.

-Neked írtam zongorán, egy altató. Majd holnap eljátszom, de most aludj! - istenem...nekem írta. Imádlak Edward Cullen! Pár perc alatt mély álomba merültem. Egy erdőben álltam és egy vörös szempár jelent meg előttem.Közelített felém, de ekkor Edward kiugrott a fák közül és rá vetette magát az idegenre. Az megsebesítette, mire felsikoltottam és zihálva ültem fel az ágyban. Edward hideg kezét éreztem a derekamon és leheletét a fülemnél.
- Sss...csak egy álom volt. Nyugi! - húzott közelebb magához mire kezdtem megnyugodni.

- Láttad?

- Igen, de csak egy rossz álom volt. Nyugodj meg! - nyomott puszit az arcomra, majd újból dúdolni kezdte az altatómat.

- Mennyi az idő?

- Fél nyolc.

- Akkor elmegyek megfürödni. Kérnél nekem Alicetől valami ruhát?

- Persze - úgy láttam, kicsit meglepődött kérésemen, de elsietett. A fürdőszoba felé vettem az irányt és beálltam a zuhany alá. Kb fél óráig folyattam magamra a meleg vizet, majd törülközőbe csavarva, ami megjegyzem nem takart túl sokat, fogat és arcot mostam, majd kimentem a szobába. Edward már ott ült a ruhákkal a kezében. Felé sétáltam, míg ő kocsányon lógó szemekkel vizslatott, egy kicsit még a szája is elnyílt. Kivettem a kezéből a ruhákat és kuncogva sétáltam vissza a fürdőbe.

- Köszikeee! - nevettem és becsuktam az ajtót. Alice túlzásokba esett a ruhákkal kapcsolatban, mert egy sötétkék, majdnem hasig kivágott top és farmer miniszoknya összeállítást adott. Gyorsan magamra kapkodtam és belenéztem a tükörbe. A seb az arcomon már varasodott, de a csípőm még rosszabb lett.
Kíváncsi vagyok, mi a mai program, ugyanis hétvége van.Elviselhető állapotba hoztam a hajam, majd kimentem a szobába, de Edward nem volt ott. Le kéne menni enni valamit... A nappaliban Emmett és Jasper éppen playstation-eznek. Úgy látszik Em nagyon koncentrál valamire, mert tátva van a szája. Lehet rekordot dönt... Megláttam amint Edward az ajtónak támaszkodva néz és mosolyogva bólint. Ördögien elvigyorodtam... jöhet a bosszúm első fele. Odasétáltam a háta mögé, rádőltem a hátára és eltakartam a szemét. Kapálózni kezdett, de nem engedtem el. Pár másodperc után elengedtem és mikor észrevette, hogy nem döntött rekordot felém fordult.

- Isabella Swan! Ezt még nagyon megbánod!-mennydörögte, mire én szó szerint szerelmem nyakába ugrottam, hatalmas vigyorral az arcomon.

- Megmondtam, hogy bosszút állok nem?

- Szép kis bosszú!-ismerte el.

- Vigyázz Emmett, mert emberedre akadtál! - mosolygott szerelmem.

- Azt látom - morgott Em.

- És még nincs vége! - figyelmeztettem.
- De számíts az én bosszúmra is hugi! - mosolygott.

- De nehogy azt hidd, hogy én feladom bátyó! És gyorsan add ide azokat a fotókat!

- Aaaazt sajnos nem lehet! - vigyorgott önelégülten.

- Miért nem?! - ijedtem meg, mire elnevette magát.

- Mert van belőlük vagy száz-száz példány, de kaphatsz belőle egyet-egyet.

- Na ide vele - sóhajtottam. Edward csendben figyelte a "játékunkat". Puszit nyomtam a szájára, de ő nem elégedett meg ennyivel és elmélyítette csókunkat. Hangos török köszörülésre lettünk figyelmesek.

- Menjetek szobára fiatalok! - vigyorgott Em és kezembe nyomott két fotót.

- Mit csinálsz a többivel? - már előre féltem a válaszától.

- Óh... ne aggódj miatta, semmi rosszat - vigyorgott.

- Azt meg ne próbáld! - kiáltott fel Edward.

- Mert mi lesz? - pimaszkodott az én drága bátyám.

- Szólok Rosenak! - fenyegette.

- Rose ezért nem fog semmit sem csinálni - közölte.

- Mit akar velük csinálni? - kérdeztem.

- Ki akarja plakátolni őket a suliban - fakadt ki szerelmem.

- Meg ne próbáld bátyus, vagy nagyon megbánod! - ugrottam ki szerelmem öleléséből.

- Úúú... de félek! - kekeckedett.

- Ajánlom is!
- Bella... gyere reggelizni! - hívott Esme a konyhába.

- Rendben... mi lesz a kaja? - kíváncsiskodtam.

- Rántotta. Jó lesz? - mosolygott rám.

- Tökéletes - imádom a rántottát. Visszamosolyogtam és leültem az asztalhoz. Letette elém a nagy tál kaját és puszit adott a fejemre, amiről apám jutott az eszembe. Lehet fel kéne hívni. Vajon mit szólt ahhoz, hogy csak így eljöttem egy hétre...?

- Semmit. Alice lebeszélte vele. Annyit kért, hogy jövőhét péntekre legyél otthon - a hangjára akkorát ugrottam hogy a rántotta leesett a villámról, az pedig megszúrta a szám.

- Hé... nyugi! Vigyázz! - megcsóválta a fejét és leült mellém. - Ma sütni fog a nap, ezért mit szólnál egy kiránduláshoz a családdal? - ajánlotta fel.

- És akkor megmutatod, hogy milyen vagy a napfényben? - lelkesedtem fel.

- Igen - mosolygott.

- Alice! - kiabáltam fel barátnőmnek.

- Tessék? - termett előttem.

- Tudnál adni egy melegítőt, edzővel?

- Persze... gyere! - húzott be a szobájába, ahol Jasper feküdt az ágyon. Egy könyvet olvasott.

- Szia... Mi jót olvasol? - kíváncsiskodtam, amíg Alice a hatalmas méretű gardróbjában keresgélt, ahova szerintem még egy vámpír is belefulladna.

- Egy regényt a második világháborúról - nézett fel rám.

- Itt is van - nyomott a kezembe egy ruhakupacot és betuszkolt a fürdőszobájába. Babarózsaszínű falak. UHH... BORZALMAS! Felvettem a fekete Gucci melegítőt és a puma edzőcipőt és megnéztem magam a tükörben. Király ez a cucc! Megöleltem barátnőmet, leszaladtam a lépcsőn, szerelmem ölébe huppantam és felnéztem gyönyörű szemeibe.

- A családban másnak is van különleges képessége? - kíváncsiskodtam.

- Igen. Alice, ő látja a jövőt, de csak a döntéseink alapján. Jasper érzi az érzéseinket és irányítani tudja őket. Carlisle-nak hatalmas önuralma van, Esme hatalmas szelet tud kavarni és feltétel nélkül tud szeretni. Emmett az erejét, Rosalie a szépségét és hiúságát vette át az előző életéből.

- Akkor ha most eldöntöm, hogy elmegyek a boltba, akkor azt Alice látja?

- Igen, de ne akarjál most sehova se menni! - vigyorgott.

- Ajj! - sóhajtottam. - Jazz most is érzi, amit én?

- Igen.

- Irányítsd egy kicsit az enyémeket! Légyszííí! - lelkesedtem fel teljesen. Jazz hirtelen termett mellettünk a kanapén, úgy láttam valamin nagyon jól szórakozik. Ekkor megjelent Emmett és ördögi vigyorral az arcán nézett másik bátyámra.

- Na ne!!! - kiáltott fel Edward. A következő pillanatban hatalmas vágyat éreztem iránta. Közelebb lépett hozzám és vadul csókolni kezdett, amit készségesen viszonoztam. Az ingéhez nyúltam, kigomboltam, aztán egy szakadást hallottam, de nem foglalkoztam vele. Távoli nevetést és kattogást hallottam, de most nem igazán érdekelt. Hirtelen megszűnt a vágy. Szerelmem kigombolt inggel, én felső nélkül álltam Em és Jazz előtt, akik a földön fetrengtek a nevetéstől. Karba tettem a kezem és úgy néztem őket, mire Edward is ugyan így tett.

- Ezt mégis hogy képzeltétek? - kezdett felmenni bennem a pumpa, de Jazz lenyugtatott.

- Édes a bosszú hugica, édes a bosszú! - dörzsölte össze a tenyerét vigyorogva Em.

- Na várjál csak bátyus... az én bosszúmat még véletlenül se fogod elfelejteni! - fenyegettem és leengedtem a kezem. Szemei elkalandoztak testemen, mire újra feltettem a kezem. Edward mérgesen állt elém, eltakarva ezzel Em szeme elől.

- Egy pólódon keresztül láttam, hogy van fekete melltartód, de ez a vérvörös... nagyon szexi!

- Emmett! - morgott és ugrott rá Edward. Gurulni kezdtek, mire Jazz is beszállt a bunyóba. Fújtattam egyet és feltrappoltam Alicehez.

- Alice! Adsz még egy toppot?

- Alice elment a boltba , de gyere adok neked - szólt ki a szobája ajtaján Rose. Beléptem és elámultam. Gyönyörű szoba volt, ízléses és nem túl csicsás.

- Köszi... Szép ez a szoba.

- Tudod, Em szeret téged, már a húgának tekint - mosolygott rám.

- Én is szeretem őt. Úgy mint a bátyámat. Mackó testvér - vigyorogtam, mire elnevette magát. Gyönyörű volt ilyenkor.

- Rendben. Tessék - kezembe adott egy fekete toppot, hozzá illő melltartóval.

- Köszönöm! - kisétáltam. Mire a lépcsőhöz értem a fiúk már a kanapén ültek durcásan, karbatett kézzel, Esme pedig előttük állt csípőre tett kézzel és fegyelmezte őket. A szám már nagyon remegett, így nem bírtam tovább és kitört belőlem a nevetés. Lassan lesétáltam a lépcsőn és a még mindig duzzogó szerelmem ölébe huppantam.

"- Ne duzzogj, mert haza megyek!" - fenyegettem meg gondolatban, mire elmosolyodott és puszit nyomott az arcomra "-Valamivel úgyis megbosszulom, csak segíts!" - közöltem vele és cinkosan elmosolyodtam.

- Mehetünk? - kérdezte családjától.

3. fejezet - A titok

Reggel jókedvűen ébredtem. Kiválasztottam egy fekete miniszoknyát, fekete toppal és fekete magassarkúval ruha összeállítást. Jó idő volt, de a nap szokása szerint nem sütött. Gyorsan bekapkodtam a müzlimet, hajamat lófarokba kötöttem és kivágtattam a garázsba. Késésben voltam, ezért igyekeznem kellett. Befaroltam a parkolóhelyemre és besiettem az A épületbe. Biosz! Úristen! Edwarddal van közös órám! És én így vagyok felöltözve!? Szerencsére nem túl kihívó, de akkor is. Mire a teremhez értem, már bent volt a tanár. Benyitottam, mire minden szem rám szegeződött.

- Elnézést tanár úr! - mire felébredt a látványom okozta ámulatából, és még szúrósan is elfelejtett nézni. A helyemre siettem és ekkor vettem észre, hogy Edward is úgy néz, mint a tanár. Ennyire kihívó lenne ez a ruci? Gyorsan végignéztem magamon, háááát... talán egy kicsit.

- Szia! - köszöntem neki halkan, mire kábulattól fátyolos tekintettel nézett fel az arcomra.

- Szia! - remegett meg a hangja. A szemünk sarkából egész órán egymást néztük, mikor kicsöngettek, gyorsan kisiettem a teremből nehogy valami hülyeséget csináljak. Kifelé menet, éreztem magamon perzselő pillantását. Útközben összefutottam Jessel és Anggel.

- Szia Bella! Csini vagy!- dicsért Ang.

- Köszi, te is. Figyu... arra gondoltam, elmehetnénk délután Port Angelesbe, valami báli ruhát és új rucikat venni.

- Oké, menjünk! - lelkesedtek be mind a ketten.

- Akkor, felveszlek titeket... háromkor?

-Az jó lesz. Szia Bells! - köszöntek el kórusban.

-Sziasztok! - majd elsétáltam a következő órámra. Emmettel és Rosalieval volt kémia, majd Alice-szal egy matek. Kémián Emmették előtt ültem, így minden egyes, rekeszizom megmunkáló poénját hallottam és jót nevettem rajtuk, mire a tanár szúrós szemekkel nézett rám.

- Olyan érdekes, hogy ennek a feje ha mérges olyan, mintha elszívott volna legalább öt szál füves cigit és bekapott volna egy marék erős paprikát - susogta, mire belőlem kitört a röhögőgörcs.
- Miss Swan! Lesz szíves abbahagyni, vagy fáradjon ki a teremből! - szólt rám szigorúan. Szemtelenül felálltam, felvettem a táskám, és még mindig vigyorogva, kisétáltam a teremből. Volt még 10 perc az órából, ezért beültem az autómba és Emmett viccein röhögtem. Kicsengőkor bementem matekra. A menzára Alice társaságában mentem és meg kellett ígérnem neki, hogy egyszer elmegyek vele vásárolni. Hazamentem, bepakoltam egy kisebb táskába a szükséges cuccokat és indultam a csajokért. Port Angeles felé beszélgettünk, így észre se vették, hogy az egy órás utat húsz percesre rövidítettem. Most inkább az utcai boltokba mentünk a plaza helyett, ezért leparkoltam egy étterem előtt. Mikor kiértünk kb. a tizedik boltból, már csak a báli ruha maradt hátra. Szerencsére én hamar megtaláltam a megfelelőt, ami egy fekete, elöl mélyen dekoltált, hátul derékig kivágott, spagettipántos, gyönyörű földig érő ruha volt. Fekete szandált és különböző kiegészítőket is találtam hozzá. Angék még nem végeztek, így szóltam nekik, hogy még szétnézek a többi boltban is. Az eddig megvásárolt ruhákat betettem a kocsimba és egy kisebb bolt felé vettem az irányt. Éppen az egyik saroknál nézelődtem, amikor hátulról valaki behúzott egy próbafülkébe és befogta a szám. Szembefordított magával, mire egy koszos és büdös, nagydarab férfi állt előttem. Lefagytam. Úristen! Végem! Ezek meg fognak ölni! A fülemhez hajolt és belesuttogott.

- Ha sikítasz, meghalsz! - villantotta fel a kését - Most pedig, mintha mi sem történt volna, kisétálunk innen! - meglökött, hogy induljak. Kivezetett az üzletből, egy elhagyatott sikátorba. Még ketten vártak ránk, odajöttek és jól végigmértek.

- Hagyjanak békén! - próbáltam határozott lenni, de a mondat végére elcsuklott a hangom. - Kérem, hagyjanak! - kérleltem őket, de elkezdtek nevetni és aki elkapott megszólalt. Egyszerűen félelmetes volt.

- Fogjátok le! - vigyorgott. Ne! Nem! Nem akarom! Megpróbáltam kiszabadulni, mire pofon és gyomorszájon vágott. Leszorítottak a földre. Elkezdtem sikítani, de erre akkora pofont kaptam, hogy úgy éreztem, felrepedt az arcomon a bőr. Csendben maradtam és sírni kezdtem, mire csak nevettek. A nagydarab leráncigálta rólam a felsőm és feltűrte a szoknyám, ettől felfordul a gyomrom. Összekulcsoltam a lábaimat, hogy azért ne legyen olyan könnyű neki, de szétfeszítette. Mocskos kezeivel mindenem megfogdosta. Fájdalmas volt, ahogy ez a majom élvezkedett rajtam. Mikor befejezte, jött a másik és rám mászott. Idő közben valaki lerántotta rólam. A csípőm már iszonyatosan fájt a sok szorítástól, ezért alig bírtam felülni. Kinyitottam a szemem és Edwardot pillantottam meg. Nem hittem a szememnek. Olyan gyorsan és könnyedén mozgott... Egy biztos: nem ember. De akkor mi? Mind a három mocskot megölte, majd lassan odajött hozzám, úgy láttam nem lélegzik. Felsegített a földről, letörölte egy zsepivel a vért az arcomról és ideadta a fölsőmet. Most vettem csak észre, hogy egy szál melltartóban és felgyűrt szoknyában állok előtte.

- Jól vagy? - kérdezte.

- Pe...persze...köszönöm, hogy megmentettél - várjunk csak, hogy talált rám?

- Semmiség, gyere! - nem tudom miért, de biztonságban érzem magam mellette. A kocsijához vezetett és szembefordult velem.

- Szerintem hívd fel Jessicáékat, hogy menjenek haza a kocsiddal vagy hívjanak taxit. Te pedig gyere el hozzánk. Apám megvizsgál és pihenhetsz is nálunk - adott ötletet.

- Oké, az jó lesz. - felhívtam Angéket és elmondtam nekik a történteket, a táskám úgy is náluk maradt. Beültünk a kocsijába és indultunk Cullenékhez. Mikor meguntam a csendet, felé fordultam.

- Az igazat szeretném hallani! - kezdtem. - Irreálisan gyors és erős vagy, a bőröd hófehér és jég hideg, sohasem eszel vagy iszol. Mi vagy te? - akármi is, biztonságban érzem magam mellette és bízom benne.

- Ez... bonyolult - próbálta húzni az időt, de nem hagytam neki.

- Magyarázd el lérlek! Légyszíves! - úgy látszik beadta a derekát.

- Meg fogsz ijedni! Elrohansz és soha többet nem állsz szóba velem! - fakadt ki, s tekintetében félelmet véltem felfedezni. - Azt nem bírnám ki! - hajtotta le a fejét.
- Nincs az az isten, amelyik elkergethetne mellőled! - biztosítottam pirosan, és komolyan is gondoltam. - Tudni szeretném. Bennem megbízhatsz! - soha nem árulnám el a titkát senkinek. Elkínzott tekintetét belefúrta az enyémbe, majd az utat kezdte el figyelni. Leállt az út szélére és belekezdett a mondókájába.
- Nem vagyok ember. Hatalmas veszélynek vagy kitéve mellettem, én sohasem bántanálak és... - akadt el.
- És... ? - kicsit türelmetlen voltam, de hát ez ellen nem tudok mit tenni.
- ... és szeretlek Bella. Már nem tudnék nélküled élni - vallotta be halkan, lehajtott fejjel. Úr isten! Hát tetszek neki! Mégsincs barátnője! Belül ujjongtam, de nem mutattam ki.
- Bármi is vagy és bármekkora veszélyben is vagyok melletted, nem érdekel és én is szeretlek! - közben az álla alá nyúltam és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. Lassan közelebb hajolt és ajkaival megérintette az enyémeket. Illatától teljesen elkábultam. Beletúrtam a tarkójánál a hajába és még közelebb húztam magamhoz. Levegőhiány miatt elszakadtunk egymástól, mire bátorítóan rámosolyogtam. Pár percig csendben ültünk.
- Akkor elmondod, hogy mi vagy? - kíváncsiskodtam finoman, egy ideig hezitált, majd kimondta.
- Vámpír - hm... vámpír,ízlelgettem magamban azt a szót. Ez csúcs! A pasim vámpír! Csillogó szemekkel néztem rá.
- Mesélj magadról! Kérlek! - kicsit túlpörögtem, de ez ellen nem lehet mit tenni. Magam is meglepődtem azon, hogy milyen biztonságban érzem magam mellette. Homlokán ráncok jelentek meg.
- Nem félsz tőlem? - kíváncsiskodott.
- Nem, egyáltalán - jelentettem ki határozottan.
- Tudod te mivel táplálkozom?
- Persze, vérrel - nagyot sóhajtott és mesélni kezdett.
- 1875 - ben születtem, Carlisle 1892-ben változtatott át, mert egy őrült hasba lőtt pisztollyal és csak így lehetett megmenteni. Az átváltozás pokoli. Három napig tart, és olyan mintha elevenen égnél. Vegetáriánusoknak mondjuk magunkat, mivel csak állati vérrel táplálkozunk, ezért aranybarna a szemünk. Utánam pár évvel Esme került a családba, majd Rosalie, Emmett és az Alice - Jasper páros. - időközben megérkeztünk, ezért leállította az autót. Észre se vettem, mikor indultunk el megint.
- Megértem, ha szörnyetegnek tartasz, tudom az vagyok, de nem kell félned tőlünk - mire egyet pislogtam, már az én oldalamnál volt és nyitotta nekem az ajtót. Kiszálltam és végignéztem a hatalmas házon.
- Király kecó, mi? - vigyorgott, úgy láttam egy kicsit megkönnyebbült.
- Csúcs szuper! - vigyorogtam vissza és beléptünk a nappaliba. Emmett és Jasper éppen elmélyülten videó játékoztak. Em tátott szájjal koncentrált, amin jót nevettem. Rosalie és Alice valami divatmagazint lapozgattak, míg a dokit és Esmét nem láttam sehol. Egyszer csak Alice ugrott elém és aggódóan mért végig.
- Mi történt? - sopánkodott. -Gyere, Carlisle mindjárt megvizsgál... Carlisle! - kiabált ki az ajtón. A doki olyan gyorsan termett előttem, hogy egy kicsit hátrahőköltem. Ezt még meg kell szoknom, sóhajtottam.
- Bocsánat. Már Edward elmondta, igaz?
- Igen.
- Ülj le a kanapéra - utasított. Kitisztogatta az arcomon a sebet, mire felszisszentem. - Mi történt? - kérdezte az arcomra mutatva.
- Megerőszakolták! - morogta Edward dühösen, mire Rosalie odajött hozzám és megölelt.
- Jól vagy? - kérdezte aggódóan.
- Igen, köszönöm! - hálásan néztem rá. -Hogyan találtál rám? - fordultam Edward felé.
- A gondolatok és az illatod alapján.
- Várj... akkor most te gondolatolvasó vagy? - az enyémeket is hallja?
- Igen - vigyorgott -, és megint igen. A tiedet is hallom.
- Ne már! Ez nem fair! - háborodtam fel. - Agyturkász!
- Ugye! - állt mellém Emmett. - Most jól megkaptad agykukac! - röhögött és egy csontropogtató ölelésben részesített. Úgy érzem jól kijövünk majd egymással. Olyan, mint egy plüssmaci, gondolkoztam el és Edwarddal hangos nevetésben törtünk ki.
- Mi olyan vicces? - durcizott Em.
- Bella szerint olyan vagy, mint egy plüssmaci - vigyorogtunk rá.
- Kac-kac -cinkosan Jazzre sandított és elvigyorodott. - Ezt még visszakapod, hugi! - fenyegetőzött. A "hugi" szótól kicsit meglepődtem, de nagyon jól esett.
- Huh... most rettegnem kéne? - gúnyolódtam tetetett rettegéssel.
- Csak nyugodtan! Féljél is! - vigyorgott.
- Majd meglátjuk bratyó! - nevettem. Alice ugrált elém és húzott fel a szobájába.
- Gyere...adok valami ruhát.
- Köszi! - megtorpantam - Szólnom kéne apának.
- Már felhívtam Charliet, hogy ezen a héten nálunk alszol. Addig reméljük elmúlnak a sérüléseid.
- Okés - egy fekete csőnacit sportcipővel, fehérneművel ruha összeállítást nyomott a kezembe és betolt a fürdőszobájába.
- Törülköző a szekrényben! - kiabált be. Megfürödtem, hajat mostam, felvettem az Alice által adott ruhákat és a "baleset" óta először tükörbe néztem. Az arcom még elfogadható volt, de a csípőm... borzalmas. Lesétáltam a lépcsőn, a nappaliban már mindenki ott ült.
- Bella! - szólított meg Carlisle. - Gyere, ülj le kérlek, beszélni szeretnénk veled! -leültem a még üres kanapéra, mire Edward mellém telepedett és megfogta a kezem. Rám mosolygott, a kedvenc féloldalas mosolyommal, mire a szívem kétszeres iramban kezdte el verni a tam-tamot.
- Szóval... szeretnénk tudni, hogy megbízhatunk-e benned - kezdte Carlisle.
- Persze! - háborodtam fel. Miért gondolták, hogy elmondom a titkukat bárkinek is?
- Rendben. Van pár dolog, amit tudnod kell. A vámpíroknál van egy királyi család, ez a Volturi. Ők gondoskodnak arról, hogy mindenki betartsa a törvényeket.
- Nektek vannak törvényeitek? - lepődtem meg.
- Igazából csak egy, de az nagyon fontos. Mégpedig, hogy nem fedhetjük fel a kilétünket az embereknek. - villantotta szemét fiára.
- Oh...értem. És mi lesz azokkal, akik ezt megszegik?
- Meghalnak.
- Hogy lehet titeket megölni? - kérdezősködtem tovább óvatosan.
- Csak egy módon. Ha széttépnek és elégetnek. -vágott közbe Ed.
- Uhh - ez azért durva! - Mi történik, ha rátok süt a nap?
- Majd egyszer megmutatom. - mosolygott ez a görög félisten - Van még kérdésed?
- Öhm... csak egymillió, vagy esetleg kettő - mosolyogtam.
- Akkor majd később felteszed őket. Gyere... körbevezetlek - húzott fel a kanapéról. Megmutogatta, hogy melyik szoba kié, majd bevezetett a sajátjába.

2. fejezet - Az első találkozás

Kinyitottam a szemem, mire Edward gyönyörű, aranybarna szemeit találtam magam előtt, melyekkel aggódóan vizslatott. A kavargó méz teljesen magába szippantott, az illata pedig, hmm... teljesen elkábított. Bársonyos hangja rángatott vissza a valóságba.

- Jól vagy? - aggodalmaskodott.

- Öhm... igen. Köszönöm! - fülig pirulva próbáltam meg kikászálódni az öléből, ami nem igazán akart sikerülni.

- Biztos? Nem ütötted meg magad, nagyon?- kérdezgetett és óvatosan lábra állított.

- Öhm... nem.

- Amúgy Edward Cullen vagyok - mutatkozott be illedelmesen. Bevallom, ismét teljes kábulatba estem tőle.

- Isabella Swan, de a Bellát jobban szeretem - pirultam el még jobban, és nagy nevetésre kaptam fel a fejem. Emmett fetrengett a földön, a hasát fogva a röhögéstől, hátrapillantottam és majdnem csatlakoztam Emmetthez. A balesetet okozó fiú fejjel lefelé lógott, ugyanis a fél lába beleakadt a kötélbe. Marha vicces volt, alig bírtam abbahagyni a nevetést. A nagy zajra bejött a tanár és jól lehurrogott minket, hogy inkább segítsünk a fiúnak. Miután lehámoztuk a kötélről, odajött hozzám.

- Sajnálom, hogy rád estem, próbáltam a másik irányba, de nem sikerült. Kibillentem az egyensúlyomból és...

- Semmi baj! Szerencsére Edward elkapott és nem lett semmi bajom. Felejtsük el.

- De...

- Nem de... légyszíves! - szakítottam újra félbe, most már ingerültebben.

- Jól van, jól van... Hogy hívnak? - érdeklődött félénken.

- Bella. Téged?

- Taylor.

- Oké, akkor szia Taylor!

- Szia Bella! - végre leszállt rólam. Már azt hittem sosem hagyja abba a mentegetőzést. Hátrafordultam, mire Edwarddal találtam szembe magam. Elkövettem azt a "hibát", hogy belenéztem a szemébe, ami ismét magába szippantott. Esküszöm, mint a porszívó a porszemeket. Kábulatomból bársonyos hangja rángatott vissza.

- Milyen óráid lesznek még? - érdeklődött.

- Biológia, angol, spanyol - nyögtem ki, nehezen forgó nyelvel. De vajon miért érdekli?

- Szuper! Nekem biológia, matek, angol - úgy látszik tényleg örül. Bevallom, belül én is ujjongtam, de nem mutattam ki. Hál' istennek, egész jó színésznő vagyok. Beleszerettem? Nem tudom! Tetszek neki? Hogy gondolhatok ekkora hülyeséget?! Hogyan tetszenék ÉN egy ilyen görög félistennek? Biztos van már barátnője... ekkor megszólalt a csengő.

- Akkor majd bioszon találkozunk. Szia! - köszönt és elindult az öltözője felé. Hosszan néztem, nem, bámultam utána. Istenem milyen feneke van! Gondolatban lekevertem magamnak egy jókora fülest. KICSIT elszabadult a fantáziám. Emmettől csak egy óriási vigyort és egy kacsintást kaptam, majd ő is eltűnt. Ahogy beléptem az öltözőbe, Jess szó szerint rám vetette magát. Nah, ha ezt túlélem...

- Bella! Te mekkora mázlista vagy! Pont Edward Cullen kapott el! Milyen volt az ölében? Mit mondott? Tetszel neki?...

- Nyugi Jess! Szerencsém volt. Amúgy is, biztos van barátnője és hogy tetszenék én neki?

- Több önbizalmat Bella! Te gyönyörű vagy! Szerintem tetszel neki! - makacskodott tovább.

- Majd meglátjuk! - adtam fel a küzdelmet egy sóhaj kíséretében. Kilépve az öltözőből, egy vigyorgó arc és egy gyönyörű szempár fogadott. Edward, mint egy görög félisten, támaszkodott a falnak.

- Szia, gondoltam megvárlak.

- Szia, köszi, menjünk.

Bementünk a terembe, mire mindenki minket bámult. Egyedül ültem egy padban, de nem csak mellettem volt szabad hely. Egy kis bizalommal töltött el, hogy Edward egyből mellém telepedett le. Ez a kecses mozgás és ez a szépség... Áh, reménytelen eset vagyok! Minél jobban próbálok nem rá gondolni, annál kevésbé sikerül! De biztos van barátnője. Bárcsak ne lenne! De ha nem lenne se tetszenék neki... A nevem hallatára kaptam fel a fejem.

- Miss Swan! Örülnék ha idefigyelne! Már harmadjára teszem fel a kérdést! - ripakodott rám.

- Bocsánat tanár úr, elbambultam - vallottam be őszintén.

- Most már lesz szíves idefigyelni! - azzal visszament a táblához. Majd ha piros hó esik, akkor odafigyelek.

- Hé, jól vagy? - kérdezett Edward.

- Persze, csak elgondolkoztam - megpróbáltam figyelni a tanárra, de hogy is mondjam... reménytelen. Az óra további részében magamon éreztem Edward pillantását, amitől még nehezebb volt koncentrálni. Mikor kicsöngettek összepakoltunk és kisétáltunk.

- Hát akkor holnap találkozunk - állt meg előttem.

- Rendben, szia! - kaptam egy szívdöglesztő, Edward féle félmosolyt, mire a szívem majd kiugrott a helyéről. A menzán vettem egy üveg vizet és egy almát, majd leültem Ang és Mike közé. Láttam, hogy Edward még nincs itt, csak a tesói, ezért elszomorodtam. Lehajtott fejjel ültem.

- Bella, Edward egyfolytában téged bámul! - közölte barátnőm, fülig érő vigyorral.

- Biztos - úgy tettem, mintha nem érdekelne, de közben kényszerítenem kellett magam, hogy ne nézzek fel. Végül nem bírtam magammal, odapillantottam és tényleg engem nézett. De az előbb még nem volt itt. Fura. Mindegy.

- Hallottátok, hogy tesin Edward hogy elkapta Bellát? Kötelet másztunk, Tay megcsúszott, leesett, rá Bellára, de mind a ketten leestek. Bellát elkapta Edward, míg Tay lába beleakadt a kötélbe és fejjel lefelé lógott. - mesélte Ang nem kis lelkesedéssel, mire szokásomhoz híven, fülig vörösödtem. Gyorsan megettem az almát és elindultam a kocsimhoz, mire kiértem Cullenék már eltűntek. Kifaroltam a parkolóból és La Push felé vettem az irányt. Arra gondoltam, hogy maglátogatom Sethet. Leah-vel is jóban vagyok, de nem vagyunk puszipajtások. A házukhoz érve bekopogtam, Harry nyitott ajtót. Pár héttel ezelőttig kórházban volt, de azóta teljesen felépült.

- Szia Harry!

- Helló Bella! Rég voltál már itt, mi járatban?

- Csak úgy... meg akartalak látogatni titeket.

- Gyere be, Seth itthon van, de Leah még suliban.

- Akkor, ha nem zavarok maradnék egy fél órát.

- Dehogy zavarsz, maradj nyugodtan... Seth! Itt van Bella!- kiabált fel fiának, aki nagy robajjal vágtatott le a lépcsőn.

- Szia Bells! - ugrott a nyakamba - Hogy vagy? Mi járatban?

- Hát már nem lehetek itt csak úgy?

- Jaj dehogynem! Örülök neked! Mikor jössz le velünk a partra?

- Majd meglátjuk. Lehet a hétvégén.

- Szuper, majd összehívom a srácokat. Közben megérkezett Leah. Vele is beszélgettem egy kicsit, majd elköszöntem. Hazafelé, gondolataim megint elszabadultak és velük harcoltam. Otthon magam is meglepődtem, mert majdnem a lépcsőn aludtam el, de végül csak felértem az ágyamba.

1. fejezet - Baleset?

Isabella Swan vagyok, egy átlagos 17 éves lány. Forksban élek, apámmal Charlieval, aki Forks legjobb éttermének a tulajdonosa és főszakácsa. Anyám, Renee 11 éve hagyott el minket, valami Phil miatt. Azóta annyit hallottam róluk, hogy 3 éve meghaltak autóbalesetben. Imádok olvasni és sportolni. Nem mondanám, hogy kétballábas vagyok, inkább "csak" vonzom a veszélyt, mint a mágnes.

A szokásos borús, felhős napra ébredtem, az eső hangosan kopogott az ablakomon meghiúsítva azt a tervemet, miszerint alszok tovább. Elvégeztem szokásos reggeli teendőimet, majd a gardróbomba siettem, valami ruháért. Egy fekete csőnadrág és egy világoskék V kivágású ujjatlan mellett döntöttem. Felvettem kedvenc fekete magassarkú bokacsizmámat és bőrdzsekimet, majd lesiettem a konyhába enni valamit. Charlie már a konyhában sürgött-forgott. Tudniillik, egész Forksban apám a legjobb szakács. Én is tudok főzni, de nem a kedvenc időtöltésem. Gyorsan bekapkodtam a szokásos reggeli müzlimet és rohantam a garázsba. Az autóm, egy gyönyörő A6-os Audi. Imádom az autókat és ismerem is őket. A sebesség sem maradt ki a kedvenc "hobbyaim"közül. Dupla akkora sebességgel hajtok a megengedettnél, és így is sokszor elkések. Megdöntöttem a nyolc perces rekordomat. Hat és fél perc. Csúcsszuper! Leparkoltam és indultam a B épület felé, de megakadt a szemem valamiken. Vagy valakiken. Nem messze tőlem, egy ezüst volvo parkolt le, mellette egy piros BMW-vel. Úgy látszik ők az új diákok, már az egész suli róluk beszélt. Ahogy kiszálltak az autókból, elakadt a lélegzetem. Ilyen gyönyörű embereket még sohasem láttam. Öten voltak, sorban sétáltak a B és a C épület felé. Legelöl egy nagydarab, mackószerű srác sétált, egy szigorú tekintetű, szőke, modell szépségű lánnyal az oldalán, valószínűleg egy pár. Mögöttük egy fekete tüsi hajú, kobold szerű lány, hatalmas mosollyal az arcán, egy elég fájdalmas képű, szőke srácot húzott maga után. Végül, egy bronz-barna hajú, görög félisten ballagott, egyedül. Mozgásukon és szépségükön elámultam. Merengésemből a csengő hangja rázott fel, mire pillantásom elszakítottam a jövevényektől és s B épület felé vettem az irányt. A folyosók már kiürültek, ezért megszaporáztam a lépteimet. Mikor benyitottam, a tanár már bent volt és szúrós szemekkel vizslatott.

-Bocsánat a késésért tanár úr.

-Miss Swan! Örülünk,hogy megtisztel minket a jelenlétével! Éppen feleltetni készültem, így maga már fáradhat is a táblához.
Nehéz feladatot adott, de könnyedén megbírkóztam vele, Mr.Varner nem kis bánatára. A helyemre érve vettem csak észre, hogy az a kis kobold szerű lány is itt van. Az óra további része unalmasan telt, kicsengő után a tesi öltöző felé vettem az irányt. Szeretem ezt a tárgyat, a tanár is egész rendes. Útközben csatlakozott hozzám Jessica és Eric. Az öltözőben Jess elkezdett mindenféléről csacsogni. Vajon a görög félistennek most milyen órája van?Esetleg fogok ma vele találkozni...?

- Hahó, Bella!Figyelsz te rám egyáltalán? - sopánkodott barátnőm.

- Bocs, egy kicsit elbambultam.Mit is kérdeztél?

- Azt, hogy láttad-e már Cullenéket?

- Ők az új diákok?

- Igen.

- Csak reggel a parkolóban. Tudsz róluk valami érdekeset? - kérdeztem, ugyanis Jess volt a suli fő pletykafészke, így majdnem mindenről első kézben tudott.

- Aha, az apjuk Dr.Carlisle Cullen a kórházban dolgozik, az anyjuk Esme, mindketten nagyon fiatalosak. A magas nagydarab Emmett, a párja az a szőke, Rosalie. Az alacsony fekete hajú Alice, a párja az a méz szőke srác Jasper.Végül a bronzbarna hajú, ő Edward, neki nincs párja.Dr.Cullenék örökbe fogadták őket.

- Honnan tudtál meg róluk ennyi mindent,egy nap alatt? - hitetlenkedtem.

- Apám mesélte.A kórházban ismerkedett meg Dr.Cullennel.

- Aha.
Megszólalt a csengő.A sorakozónál vettem észre, hogy Edward is itt van. Tekintetével engem vizslatott, amitől fülig vörösödtem. Szerencsére bejött a tanár és bejelentette, hogy kötelet fogunk mászni. A lányok többsége elkezdett nyafogni, ugyanis nem sokan tudnak. Én hál'istennek nem közéjük tartozom. Legalább nem égek le Edward előtt. Bemelegítésként elkezdtünk futni és ekkor vettem észre, hogy Emmett is itt van. Beálltunk a kötelek elé hármasával. Persze hogy a két említettel voltam egy csoportban.Beálltam elsőnek. Az ötödik körnél jártunk, amikor az oldalsó kötélen a fiú legfölül járt. Megingott a kötele, lentebb csúszott, így a kezét megégette a kötél. Elengedte, mire oldalra kibillent és leesett. Egyenesen rám. Belém kapaszkodott, én nem bírtam megtartani a hirtelen súlyt, és leestünk. Valószínűleg ő az alattunk elhelyezett szivacsra esett, én pedig valaki ölében landoltam.