1. fejezet - Baleset?

Isabella Swan vagyok, egy átlagos 17 éves lány. Forksban élek, apámmal Charlieval, aki Forks legjobb éttermének a tulajdonosa és főszakácsa. Anyám, Renee 11 éve hagyott el minket, valami Phil miatt. Azóta annyit hallottam róluk, hogy 3 éve meghaltak autóbalesetben. Imádok olvasni és sportolni. Nem mondanám, hogy kétballábas vagyok, inkább "csak" vonzom a veszélyt, mint a mágnes.

A szokásos borús, felhős napra ébredtem, az eső hangosan kopogott az ablakomon meghiúsítva azt a tervemet, miszerint alszok tovább. Elvégeztem szokásos reggeli teendőimet, majd a gardróbomba siettem, valami ruháért. Egy fekete csőnadrág és egy világoskék V kivágású ujjatlan mellett döntöttem. Felvettem kedvenc fekete magassarkú bokacsizmámat és bőrdzsekimet, majd lesiettem a konyhába enni valamit. Charlie már a konyhában sürgött-forgott. Tudniillik, egész Forksban apám a legjobb szakács. Én is tudok főzni, de nem a kedvenc időtöltésem. Gyorsan bekapkodtam a szokásos reggeli müzlimet és rohantam a garázsba. Az autóm, egy gyönyörő A6-os Audi. Imádom az autókat és ismerem is őket. A sebesség sem maradt ki a kedvenc "hobbyaim"közül. Dupla akkora sebességgel hajtok a megengedettnél, és így is sokszor elkések. Megdöntöttem a nyolc perces rekordomat. Hat és fél perc. Csúcsszuper! Leparkoltam és indultam a B épület felé, de megakadt a szemem valamiken. Vagy valakiken. Nem messze tőlem, egy ezüst volvo parkolt le, mellette egy piros BMW-vel. Úgy látszik ők az új diákok, már az egész suli róluk beszélt. Ahogy kiszálltak az autókból, elakadt a lélegzetem. Ilyen gyönyörű embereket még sohasem láttam. Öten voltak, sorban sétáltak a B és a C épület felé. Legelöl egy nagydarab, mackószerű srác sétált, egy szigorú tekintetű, szőke, modell szépségű lánnyal az oldalán, valószínűleg egy pár. Mögöttük egy fekete tüsi hajú, kobold szerű lány, hatalmas mosollyal az arcán, egy elég fájdalmas képű, szőke srácot húzott maga után. Végül, egy bronz-barna hajú, görög félisten ballagott, egyedül. Mozgásukon és szépségükön elámultam. Merengésemből a csengő hangja rázott fel, mire pillantásom elszakítottam a jövevényektől és s B épület felé vettem az irányt. A folyosók már kiürültek, ezért megszaporáztam a lépteimet. Mikor benyitottam, a tanár már bent volt és szúrós szemekkel vizslatott.

-Bocsánat a késésért tanár úr.

-Miss Swan! Örülünk,hogy megtisztel minket a jelenlétével! Éppen feleltetni készültem, így maga már fáradhat is a táblához.
Nehéz feladatot adott, de könnyedén megbírkóztam vele, Mr.Varner nem kis bánatára. A helyemre érve vettem csak észre, hogy az a kis kobold szerű lány is itt van. Az óra további része unalmasan telt, kicsengő után a tesi öltöző felé vettem az irányt. Szeretem ezt a tárgyat, a tanár is egész rendes. Útközben csatlakozott hozzám Jessica és Eric. Az öltözőben Jess elkezdett mindenféléről csacsogni. Vajon a görög félistennek most milyen órája van?Esetleg fogok ma vele találkozni...?

- Hahó, Bella!Figyelsz te rám egyáltalán? - sopánkodott barátnőm.

- Bocs, egy kicsit elbambultam.Mit is kérdeztél?

- Azt, hogy láttad-e már Cullenéket?

- Ők az új diákok?

- Igen.

- Csak reggel a parkolóban. Tudsz róluk valami érdekeset? - kérdeztem, ugyanis Jess volt a suli fő pletykafészke, így majdnem mindenről első kézben tudott.

- Aha, az apjuk Dr.Carlisle Cullen a kórházban dolgozik, az anyjuk Esme, mindketten nagyon fiatalosak. A magas nagydarab Emmett, a párja az a szőke, Rosalie. Az alacsony fekete hajú Alice, a párja az a méz szőke srác Jasper.Végül a bronzbarna hajú, ő Edward, neki nincs párja.Dr.Cullenék örökbe fogadták őket.

- Honnan tudtál meg róluk ennyi mindent,egy nap alatt? - hitetlenkedtem.

- Apám mesélte.A kórházban ismerkedett meg Dr.Cullennel.

- Aha.
Megszólalt a csengő.A sorakozónál vettem észre, hogy Edward is itt van. Tekintetével engem vizslatott, amitől fülig vörösödtem. Szerencsére bejött a tanár és bejelentette, hogy kötelet fogunk mászni. A lányok többsége elkezdett nyafogni, ugyanis nem sokan tudnak. Én hál'istennek nem közéjük tartozom. Legalább nem égek le Edward előtt. Bemelegítésként elkezdtünk futni és ekkor vettem észre, hogy Emmett is itt van. Beálltunk a kötelek elé hármasával. Persze hogy a két említettel voltam egy csoportban.Beálltam elsőnek. Az ötödik körnél jártunk, amikor az oldalsó kötélen a fiú legfölül járt. Megingott a kötele, lentebb csúszott, így a kezét megégette a kötél. Elengedte, mire oldalra kibillent és leesett. Egyenesen rám. Belém kapaszkodott, én nem bírtam megtartani a hirtelen súlyt, és leestünk. Valószínűleg ő az alattunk elhelyezett szivacsra esett, én pedig valaki ölében landoltam.