Vigyázat!16-os karika.Szerintem nem sikerült 18-asra.Na mindegy!Majd legközelebb!Bocsi a késésért csajok, de eléggé szét vagyok esve.Megpróbálok sietni a kövivel. Ez most sorry, de nem lett olyan hosszú. Jó olvasást!
Leült mellém és eldöntött az ágyon. A pólómat feltűrte és hasamat kezdte csókokkal elhalmozni. Egyre feljebb haladt, mire a torkomból jóleső sóhajok törtek fel. Egy idő után abbahagyta a kényeztetést és lefeküdt mellém. Miért hagyta abba?
- Még nem vadásztam, de amíg alszol elmegyek - sóhajtotta. Kár. Félig ráfeküdtem mellkasára, míg ő az altatómat dúdolta. Hamar mély álomba merültem.
Hűvös érintésekre és puszikra ébredtem. Elkaptam az ébresztőm nyakát, és magamhoz húzva csókot nyomtam ajkaira. Kinyitottam a szemem és elvesztem szerelmem gyönyörű mézarany szemeiben.
- Jó reggelt szerelmem! -arcára varázsolta kedvenc féloldalas mosolyom, amelyiktől elolvadtam.
- Jó reggelt! Mennyi az idő? -nyújtózkodtam ki.
- Fél tizenkettő.
- Uh... - jó alvó vagyok, de most egy kicsit sokat aludtam.
- Gyere, menjünk le reggelizni.
- De nem is vagyok éhes! - nem akarok még felkelni! Belekapaszkodtam a takarómba. Még csak most vettem észre, hogy már nem Edward szobájában vagyok. Ekkor megkordult a gyomrom, megcáfolva előbbi állításom, mire mindketten felnevettünk. Elintéztem fürdőszobai teendőimet és szerelmem ölébe huppantam.
- Választhatok neked ruhát? - nézett rám kérlelő szemekkel.
- Rendben. Válassz! - adtam be a derekam. Hogy is lehetne azoknak a szemeknek ellenállni?
- Sehogy! - szólt ki a gardróbból nevetve. Egy perc múlva egy ruhakupacot nyomott a kezembe. Bementem a fürdőszobába és felöltöztem. Így az öltözékem egy alig takaró fehérneműszettből, egy fekete alig fenék alá érő miniszoknyából és egy eléggé kivágott világoskék toppból állt. Edward! Nem túlzás ez egy kicsit?!üzentem neki gondolatban nevetve, mire benyitott és végigmért. Hangosan nyelt egyet és elmosolyodott.
- Mindig én fogok neked ruhát választani! Gyönyörű vagy! Szeretlek! - húzott magához. - Menjünk le - kézen fogva lépkedtünk le a lépcsőn. Em és Jazz mikor megláttak, füttyentettek egyet, mire szerelmemtől morgást kaptam válaszul. Besétáltunk a konyhába, ahonnan ínycsiklandozó palacsintaillat szállingózott ki.
- De finom illatok! - álltam a sütögető Esme és Rose mögé.
- Reméljük ízleni is fog! - mosolygott rám Rose. Miután megettem az isteni palacsintát, kiugráltam a nappaliba és lehuppantam Em mellé a kanapéra. Egy ideig úgy nézett, mint aki nagyon gondolkozik valamin, - ami be kell vallani, elég valószínűtlen- majd szélesen elvigyorodott.
- Szia hugi! Mikor lesz a fehérneműbemutatód? - kérdezte kajánul.
- Uh... muszáj? - vörösödtem el. Hirtelen Edward termett mellettem és egyszerre szólaltak meg a bátyámmal.
- Muszáj! - vigyorogtak.
- Akkor döntsétek el ti, hogy mikor legyen - sóhajtottam.
- Ma este nyolckor! - vágta rá Em, szerelmem pedig helyeslően bólogatott.
- Oké - felsétáltam Alicehez, aki már a fehérneműit pakolta ki.
- Légyszi, menjünk el vásárolni! - kérlelt hatalmas bociszemekkel. Végül is, miért ne? Legalább lefoglal egy kicsit. De ha új fehérneműket akar venni, én megnyúzom! Bólintottam, mire egy fekete toppot és egy ugyanilyen tűsarkút nyomott a kezembe, majd ujjongva betolt a fürdőszobába. Uh... már megint ezek a színek! Amint átöltöztem, tükörbe se nézve, majdnem szó szerint estem ki az ajtón. Lebattyogtam a lépcsőn és szétnéztem a nappaliban. Edward tátott szájjal bámult, innen látszott ahogy szemei elfeketednek. Em és Jazz füttyentettek és elismerően néztek végig rajtam.
- Csini vagy, húgi! - kiáltották kórusban, mire elvigyorodtam.
- Csukd be a szád öcsi, még beleszáll a légy! - heccelte Em Edwardot. Becsukta a száját és előttem termett.
- Gyönyörű vagy! - vadul megcsókolt, amit hevesen viszonoztam. Miután csókunkat az egyre hangosabb torokköszörülések és köhintések ellenére se hagytuk abba, valaki elkapott hátulról és elszakított szerelmemtől.
- Gyerünk, mert az összes jó cuccot elkapkodják! - nevetett az én energiabomba húgom. Beültünk a sárga porschéba és kilőttünk a garázsból. Az út Port Angelesbe negyven percesről, 15 percesre csökkent, aminek most nagyon örültem.
A plázában:
- Alice, ez már a huszadik bolt!- nyavalyogtam. Már eléggé elfáradtam. Szeretek vásárolni, és élveztem is, de az utolsó két bolt már csak szenvedés volt.
- Légyszííí! Ez az utolsó! - ajj... megint ezek a bociszemek.
- Rendben - most csak két-két szatyor van a kezünkben, mert a többit, ami kb két tucat, már betettük a kocsiba. Berángatott egy fehérnemű boltba, mire csúnyán néztem rá.
- El akarod ma csábítani Edwardot? - tette csípőre kezeit.
- Igen - fülig pirultam, de legjobb barátnőm és húgom előtt nem igazán kellett szégyellnem.
- Akkor amit adok, felpróbálod és nem nyavalyogsz! - betoloncolt a próbafülkébe és folyamatosan adta be a kihívóbbnál kihívóbb, és szebbnél szebb összeállításokat. A kb tizenötödik darabnál leültem az öltözőpadra és keresztbe fontam karjaimat.
- Alice, elég volt!
- Na, légyszi! Ez az utolsó! Utána ígérem megyünk haza.
- Jól van! - felpróbáltam és belenéztem a tükörbe. Hm... nem is rossz. Gyorsan visszaöltöztem és kiléptem a fülkéből. Alice már fizetett, a kezében olyan darabokat is láttam, amelyeket nem próbáltam. Mintha a gondolataimban olvasott volna, a kupacra nézve elmosolyodott.
- Amiket nem próbáltál, azokat látomás alapján néztem meg. Tökéletesek! - pattogott. Mint a gumilabda.
Hazaérve csókot nyomtam szerelmem ajkára és Alice után szaladtam a szobájába.
- Gyere, segíts kiválasztani, hogy melyiket ,melyik után veszed fel - mutatott a most vett és még egy tucat fehérneműre. Gyorsan sorba raktam, próbáltam a kevésbé kihívóakat előre tenni.
- Ma elmegyünk vadászni, Esme marad itthon veled. Csak a közelbe megyünk, ezért fél hét körül itthon vagyunk - tájékoztatott.
- Bella, mit szólnál, ha együtt főznénk vacsorát? - nyitott be a szobába Esme.
- Még nem vadásztam, de amíg alszol elmegyek - sóhajtotta. Kár. Félig ráfeküdtem mellkasára, míg ő az altatómat dúdolta. Hamar mély álomba merültem.
Hűvös érintésekre és puszikra ébredtem. Elkaptam az ébresztőm nyakát, és magamhoz húzva csókot nyomtam ajkaira. Kinyitottam a szemem és elvesztem szerelmem gyönyörű mézarany szemeiben.
- Jó reggelt szerelmem! -arcára varázsolta kedvenc féloldalas mosolyom, amelyiktől elolvadtam.
- Jó reggelt! Mennyi az idő? -nyújtózkodtam ki.
- Fél tizenkettő.
- Uh... - jó alvó vagyok, de most egy kicsit sokat aludtam.
- Gyere, menjünk le reggelizni.
- De nem is vagyok éhes! - nem akarok még felkelni! Belekapaszkodtam a takarómba. Még csak most vettem észre, hogy már nem Edward szobájában vagyok. Ekkor megkordult a gyomrom, megcáfolva előbbi állításom, mire mindketten felnevettünk. Elintéztem fürdőszobai teendőimet és szerelmem ölébe huppantam.
- Választhatok neked ruhát? - nézett rám kérlelő szemekkel.
- Rendben. Válassz! - adtam be a derekam. Hogy is lehetne azoknak a szemeknek ellenállni?
- Sehogy! - szólt ki a gardróbból nevetve. Egy perc múlva egy ruhakupacot nyomott a kezembe. Bementem a fürdőszobába és felöltöztem. Így az öltözékem egy alig takaró fehérneműszettből, egy fekete alig fenék alá érő miniszoknyából és egy eléggé kivágott világoskék toppból állt. Edward! Nem túlzás ez egy kicsit?!üzentem neki gondolatban nevetve, mire benyitott és végigmért. Hangosan nyelt egyet és elmosolyodott.
- Mindig én fogok neked ruhát választani! Gyönyörű vagy! Szeretlek! - húzott magához. - Menjünk le - kézen fogva lépkedtünk le a lépcsőn. Em és Jazz mikor megláttak, füttyentettek egyet, mire szerelmemtől morgást kaptam válaszul. Besétáltunk a konyhába, ahonnan ínycsiklandozó palacsintaillat szállingózott ki.
- De finom illatok! - álltam a sütögető Esme és Rose mögé.
- Reméljük ízleni is fog! - mosolygott rám Rose. Miután megettem az isteni palacsintát, kiugráltam a nappaliba és lehuppantam Em mellé a kanapéra. Egy ideig úgy nézett, mint aki nagyon gondolkozik valamin, - ami be kell vallani, elég valószínűtlen- majd szélesen elvigyorodott.
- Szia hugi! Mikor lesz a fehérneműbemutatód? - kérdezte kajánul.
- Uh... muszáj? - vörösödtem el. Hirtelen Edward termett mellettem és egyszerre szólaltak meg a bátyámmal.
- Muszáj! - vigyorogtak.
- Akkor döntsétek el ti, hogy mikor legyen - sóhajtottam.
- Ma este nyolckor! - vágta rá Em, szerelmem pedig helyeslően bólogatott.
- Oké - felsétáltam Alicehez, aki már a fehérneműit pakolta ki.
- Légyszi, menjünk el vásárolni! - kérlelt hatalmas bociszemekkel. Végül is, miért ne? Legalább lefoglal egy kicsit. De ha új fehérneműket akar venni, én megnyúzom! Bólintottam, mire egy fekete toppot és egy ugyanilyen tűsarkút nyomott a kezembe, majd ujjongva betolt a fürdőszobába. Uh... már megint ezek a színek! Amint átöltöztem, tükörbe se nézve, majdnem szó szerint estem ki az ajtón. Lebattyogtam a lépcsőn és szétnéztem a nappaliban. Edward tátott szájjal bámult, innen látszott ahogy szemei elfeketednek. Em és Jazz füttyentettek és elismerően néztek végig rajtam.
- Csini vagy, húgi! - kiáltották kórusban, mire elvigyorodtam.
- Csukd be a szád öcsi, még beleszáll a légy! - heccelte Em Edwardot. Becsukta a száját és előttem termett.
- Gyönyörű vagy! - vadul megcsókolt, amit hevesen viszonoztam. Miután csókunkat az egyre hangosabb torokköszörülések és köhintések ellenére se hagytuk abba, valaki elkapott hátulról és elszakított szerelmemtől.
- Gyerünk, mert az összes jó cuccot elkapkodják! - nevetett az én energiabomba húgom. Beültünk a sárga porschéba és kilőttünk a garázsból. Az út Port Angelesbe negyven percesről, 15 percesre csökkent, aminek most nagyon örültem.
A plázában:
- Alice, ez már a huszadik bolt!- nyavalyogtam. Már eléggé elfáradtam. Szeretek vásárolni, és élveztem is, de az utolsó két bolt már csak szenvedés volt.
- Légyszííí! Ez az utolsó! - ajj... megint ezek a bociszemek.
- Rendben - most csak két-két szatyor van a kezünkben, mert a többit, ami kb két tucat, már betettük a kocsiba. Berángatott egy fehérnemű boltba, mire csúnyán néztem rá.
- El akarod ma csábítani Edwardot? - tette csípőre kezeit.
- Igen - fülig pirultam, de legjobb barátnőm és húgom előtt nem igazán kellett szégyellnem.
- Akkor amit adok, felpróbálod és nem nyavalyogsz! - betoloncolt a próbafülkébe és folyamatosan adta be a kihívóbbnál kihívóbb, és szebbnél szebb összeállításokat. A kb tizenötödik darabnál leültem az öltözőpadra és keresztbe fontam karjaimat.
- Alice, elég volt!
- Na, légyszi! Ez az utolsó! Utána ígérem megyünk haza.
- Jól van! - felpróbáltam és belenéztem a tükörbe. Hm... nem is rossz. Gyorsan visszaöltöztem és kiléptem a fülkéből. Alice már fizetett, a kezében olyan darabokat is láttam, amelyeket nem próbáltam. Mintha a gondolataimban olvasott volna, a kupacra nézve elmosolyodott.
- Amiket nem próbáltál, azokat látomás alapján néztem meg. Tökéletesek! - pattogott. Mint a gumilabda.
Hazaérve csókot nyomtam szerelmem ajkára és Alice után szaladtam a szobájába.
- Gyere, segíts kiválasztani, hogy melyiket ,melyik után veszed fel - mutatott a most vett és még egy tucat fehérneműre. Gyorsan sorba raktam, próbáltam a kevésbé kihívóakat előre tenni.
- Ma elmegyünk vadászni, Esme marad itthon veled. Csak a közelbe megyünk, ezért fél hét körül itthon vagyunk - tájékoztatott.
- Bella, mit szólnál, ha együtt főznénk vacsorát? - nyitott be a szobába Esme.
- Az szuper lesz, úgyis kezdek éhes lenni! - lementem elbúcsúzni a többiektől, majd besétáltam a konyhába. Bolognai spagettit csinálunk, ez a kedvencem! Nyami. Én főztem meg a tésztát és kevertem be a szószt, míg második anyám a húst darálta és főzte meg. Kb egy óra elteltével, egy tál gőzölgő spagetti felett ültem és jóízűen falatoztam. Miután végeztem felballagtam szerelmem szobájába, beraktam egy David Guetta cd-t és a kanapén elterülve olvastam tovább az Üvegház című könyvsorozat első részét. Ez a kedvencem és már vagy ötször elolvastam, pedig nemrégiben jelent meg. Tudniillik rólam, hogy hogyha olvasok, akkor minden érzékszervem kikapcsol (csak a látásom nem), és teljesen belemerülök a könyvbe. Mivel az időérzékem is kikapcsol, nem tudom mennyi idő után valaki, aki nagy valószínűséggel hidegvérű, a nyakamhoz hajolt, ahol így megéreztem hűvös leheletét. Libabőrös lettem. Azt hittem Edward az, ezért bátrabban fordultam meg, és Em vigyorgó képével találtam szembe magam. Ijedtemben ugrottam egyet és halk sikkantás hagyta el torkomat.
- Úristen! Emmett Cullen! Ilyet ne csinálj többet! - szorítottam kezem mellkasomra, mert nem akartam szívinfarktust kapni.
- Nyugi, húgi! Ennyire ijesztő vagyok? - húzogatta a szemöldökét.
- Nem, csak szeretnél az lenni! - vigyorogtam gunyorosan.
- De te csak megijedtél! - keresztbe fonta karjait és durcásan nézett rám.
- Amúgy miért jöttél? - nem szólalt meg, csak durcásan nézett maga elé. Egy perc után meguntam és alkut ajánlottam. Kb három évig jártam boxolni (!gen, női box. Furcsán hangzik, de mindig is szerettem verekedni.) és szeretek is. - Ha abbahagyod a durcizást, és nem csinálsz ilyet többet, van egy ajánlatom. Szeretek verekedni, mert jártam boxolni, szóval... - vártam a hatást, ami nem maradt el. Leengedte kezét és vigyorra húzta száját. - ...ha átváltozom kihívlak pár meccsre - a következő pillanatban a levegőben találtam magam, Em szorításában.
- Köszi, köszi, köszi, köszi! Végre valaki aki vissza tud szólni egy-egy poénra és még verekedni is szeret! Szuper! Köszi húgi! - szélesen elmosolyodtam és megöleltem ezt a nagy mackót. Olyan jó érzés örömet okozni nekik. Em végre letett, így jutottam némi levegőhöz is.
- Na miért jöttél?
- Megkérdezni, hogy mikor lesz a show? - váltott perverz vigyorra.
- Alicet kérdezd - vontam vállat. Felkapott és egy pillanat alatt az említett szobájában voltunk.
- Mikor lesz a bemutató? - kíváncsiskodott és Jazzre kacsintott. Lehuppantam az említett mellé a kanapéra. Úgy látszik Alice éppen a gardróbját rendezgeti, ugyanis "néhány" ruha a szobában volt, de húgicám még így is el volt takarva a ruhatömkelegben. Komolyan mondom, bele lehetne ott fulladni a ruhákba!
- A kifutó már fel van állítva, még székeket kell kitenni, meg zenét elkészíteni és kezdődhet - rontott ki bosszankodva. Még csak most, egy jó perc elteltével esett le, hogy mit is mondott.
- Mi?! Kifutó?! - szörnyülködtem, míg a fiúk csak vigyorogtak.
- Jó gyors a felfogásod húgi! - röhögött Em, mire válaszul csak rányújtottam a nyelvem.
- Persze! Egy bemutató nem bemutató kifutó nélkül! - oktatott ki. - Vagyis muszáj!
- Szuper - morogtam - Edward hol van? - tereltem inkább, mert nem akartam, hogy rossz kedvem legyen.
- Még nem ért vissza a vadászatból, de fél óra múlva itt lesz - Jazz nyugalomhullámaival teljesen lenyugodtam és jó kedvem lett. Hálásan pillantottam rá, mire rám mosolygott.
- Bella gyere, megcsinálom a hajad! - ugrándozott és beráncigált a fürdőszobába. Na ne! Felnyögtem. Már megint ez a szín!
- Nem lehetne a szobádban? Nagyon irritáló ez a szín! - nyafogtam.
- A fiúkhoz? - húzta fel a szemöldökét.
- Inkább, mint itt! - kintről kuncogást hallottam. Na várjatok csak fiúk! - Kuss legyen odakint, mert ti se éreznétek jól magatokat itt bent! - erre már nevettek. Támadt egy ötletem! - Alice, Emmették szeretnek vásárolni? - kérdeztem úgy hogy mindenképp meghallják. Erre minden csöndbe borult. Elégedetten vigyorogtam, mire Alice mosolyogva csóválta a fejét és húzott ki a nagy tükör elé. Hajamat lófarokba kötötte, félfrufrumat megdúsította és szabadon hagyta arcom egyik felén. Közben a fiúk eltűntek és bejött Rose. Rose csinálta a sminkem. Szememet füstös stílusban emelte ki, és világos rúzzsal kente be a számat. Épphogy végeztek, kezembe nyomták az első fehérneműt cipővel és betoltak a fürdőbe. Felvettem és a tükörbe néztem. Hm... egész jó. Kiléptem a szobából, lementem a lépcsőn, mire megszólalt a zene. A többi fehérnemű az egyik olyan szobában volt amelyik közvetlenül a kifutó mellett van, így nem kell mindig a lépcsőn le föl mászkálni. Elindultam a kifutón szememmel Edwardot keresve. Meg is találtam. Kiguvadt szemekkel bámult, mire elmosolyodtam. Elsétáltam az egyenes szakasz végéig, majd vissza. Tapsvihar követett. Átvettem a következő darabot. Ismét végigmentem a kifutón, ekkor már Edward is magához tért és mind a hárman fütyültek és tapsoltak, a lányok inkább csak mosolyogtak és tapsoltak. A tizedik darabnál már kezdtem fáradni. Egyre kihívóbb darabok következtek, mire a fiúk egyre jobban felélénkültek. Idő közben kellően felbátorodtam és irtó jó kedvem lett. Már csak vagy öt darab volt hátra, mikor már egy nagyon vad és szexi fekete darabbal álltam elő. Edward gyönyörű fekete szemeiben csak mérhetetlen vágyat és szerelmet láttam. Felugrott és vágytól elhomályosult tekintettel majdnem rám vetette magát, de Em és Jazz még időben elkapták és visszaszorították a székre. Az utolsó darabbal sétáltam a kifutón, mikor szerelmem kiszabadult bátyáim karmai közül és rám vetve magát felszaladt velem a szobámba. Lefektetett az ágyra, és a vágytól feketén csillogó szemeivel nézett le rám. Mézédes ajkaival lecsapott az enyémekre. Mikor már nem bírtam tovább levegőhiányban, elszakadtam tőle, mire áttért nyakam kényeztetésére. Óvatosan leszedte rólam a fehérnemű felső részét és minden figyelmét melleimnek szentelte. Kezébe vette, masszírozta, csókokkal halmozta el. Egyre lejjebb haladt. Felnézett a szemembe és elkezdte lehámozni rólam az alsó részt is. Mikor combom belső felét csókolta, nem bírtam tovább és hangosat nyögve felhúztam fejét az arcomhoz és csókolni kezdtem. Rég várt egybeolvadásunkkor gyönyör hullámzott végig rajtam. Hevesen csókolózva száguldottunk a beteljesedés útján, majd felrobbanva terjedt el bennem a gyönyör és a kielégültség. Pár pillanat elteltével szerelmem torkát hangos morgás hagyta el. Háta ívben megfeszült, csodálatos látványt nyújtva, és rám hanyatlott. Hangosan zihálva feküdtünk szorosan egymás mellett. Kisebb pihenés után újra elkapott minket a mindent elsöprő vágy és újra egymásnak estünk. Szerelmem hűvös karjaiban, földöntúli érzésekkel telítve nyomott el az álom.
Sok-sok komit várok!Puszi Bella59
