4. fejezet - Egy hét Cullenéknél (2/1)

Ízlésesen berendezett szobája van, inkább a barna dominál. A fal fele üvegből állt, az egyik oldalon fekete bőrkanapé, szemben vele pedig egy hatalmas polc, tele rengeteg CD-vel, könyvvel és egy plazmatévével.

- Betehetek egy Cd-t? - kérdeztem illedelmesen.

- Csak nyugodtan - mosolygott. Beraktam Debussy-t és a megfelelő hangerőre tekertem, majd Ed mellé vetődtem a kanapéra. Ahogy ránéztem, mint egy görög félisten feküdt mellettem mosollyal az arcán, mire elkezdett kuncogni.

- Mi olyan vicces? - gúnyolódtam.

- Görög félisten?
- Hogy az a... - elfojtottam magamban egy káromkodást, de fölösleges volt, mert Ed ugyanúgy hallotta. Erre már elnevette magát. Ez így nem igazságos! Gyerekesen rányújtottam a nyelvem, mire csak még jobban nevetett. Egy idő után felállt és felhúzott a kanapéról.

- Hölgyem, szabad egy táncra?

- Természetesen! - mentem bele a játékba, mire rám villantotta pengeéles fogait. - Nehogy azt hidd, hogy félek tőled! - nevettem. Gondolom most minden vágya, hogy rám ijesszen.

- Van benne valami, de ezt igazán nem kellett volna mondanod! - támadóállásba ereszkedett és játékosan morogni kezdett. Szája szegletében mosoly bujkált. Nevetve kezdtem el hátrálni.

-Úgysem tennéd meg! - incselkedtem vele. Morgott egyet és rám vetette magát. Minden olyan gyorsan történt, hogy nem láttam semmit. A kanapéig gurultunk a szőnyegen, majd megálltunk, míg karjai vaspántként szorítanak magához. Elég illetlen helyzetben vagyunk, de most nem igazán érdekel. Amíg nem nyit be senki, addig nem. Mintha csak a gondolataimra válaszolt volna valaki, kivágódott az ajtó. Emmett robbant be a szobába, elkattintotta a kezében tartott fényképezőt és vigyorogva kirohant. Pár másodpercig kábán pislogtam. Lefotózott. Ilyen helyzetben. Ó, hogy a fene enné szét! Ó, hogy csapna bele a villám! Na megállj Emmett Cullen! Ezt még nagyon megjárod!

- Ezt még nagyon megbánod Emmett Cullen! - fenyegettem. Lentről hatalmas nevetést lehetett hallani. Na várjon csak!

- Ezt mégis hogyan tervezted? - kiáltott fel két nevetőgörcs között.

- Majd meglátod! - vigyorogtam, majd ránéztem szerelmemre, aki hatalmas mosollyal az arcán figyelt.

- Először mondtad azt hogy szerelmem! - úgy láttam meghatódott.

- Szerelmem, szerelmem, szerelmem, szerelmem, szeretlek! - bújtam hozzá közelebb.

- Én is szeretlek! - ajkait lágyan az enyémekre nyomta, míg én a tarkójánál beletúrtam a hajába és még közelebb húztam magamhoz. Lábaimat a dereka köré fontam, ő a fenekem alá nyúlva tolt feljebb magán, miközben ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól. Ekkor hangos csattanással megint kivágódott az ajtó és kattant a fényképezőgép. Felpattantam szerelmem karjaiból és Em felé trappoltam.

- Na megállj! Ezt még nagyon megjárod! - kilökdöstem a szobából és bevágtam mögötte az ajtót. Vissza ültem a világ legkényelmesebb helyére és lehunytam a szemem.

- Tudom, nehéz megszokni, de szeret téged. Örül, hogy lett még egy húga.

- Örülök neki, de mit fog csinálni azokkal a fotókkal? - már előre félek, mit tervez velük.

- Még nem tudja, gondolkozik rajta, de ne számíts semmi jóra! - figyelmeztetett.

- Kösz, ezzel most nagyon megnyugtattál! - gúnyolódtam, mire csak kuncogott. Gyorsan eltelt az idő, így el kellett mennem aludni.-Te hol szoktál aludni, ha nincs ágyad?

- Nem szoktam aludni.

- Soha?
- Nem, soha - hát ezen már meg se lepődök. Ez meg hogy lehet? - A szervezetünk nem igényli. Ha akarnánk se tudnánk aludni.

- És én hol fogok aludni? - érdeklődtem.

- A vendégszobában.

- Nem lehetne itt? - kérleltem nagy bociszemekkel.

-Nem, mert itt nincs ágy - mosolygott.

-De és szeretnék veled maradni! - lehajtottam a fejem, mert fülig pirultam.

- És ha ott maradok veled éjszakára? - suttogta fülembe, amitől kirázott a hideg. Megráztam a fejem, és a nyakába csimpaszkodtam, lábaimat a dereka köré fontam és csak lógtam. Felnéztem az arcára és láttam, hogy mosolyog. Rányújtottam a nyelvem, mire elnevette magát és átsétáltunk a vendégszobába. Az ágyon egy gyönyörű elég kihívó sötétkék hálóing és egy csipke fehérnemű várt. Le akartam mászni szerelmemről, de karjai vaspántként fogtak közre. Mikor felnéztem rá, mosolygott. Ajkait lágyan az enyémekre nyomta, mire én még közelebb húztam magamhoz. Kezdtem kifogyni a levegőből, ezért elszakítottam ajkaimat az övétől és mélyen beszívtam az illatát. Lerakott a földre és kezembe adta a ruhákat.

- Késő van, öltözz át - tolt meg a fürdőszoba felé, mikor látta, hogy nem szándékozom elindulni. Gyorsan magamra kaptam a fehérneműt és a hálóinget, majd belenéztem a tükörbe. Nem sokat takar, de nem vagyok szégyenlős, ezért nem zavar. Kiléptem a fürdőből és az ágyon ülő szerelmemhez sétáltam, mire ő tágra nyílt szemekkel nézett rajtam végig. Leültem mellé, és miután nem nagyon mozdult meg, elkezdtem integetni a szeme előtt, hátha ettől magához tér.

Bevált, mert kitisztult a tekintete, mire én elnevettem magam. Egy ideig csak néztük egymást, majd ajkai újra rátaláltak az enyémekre. Hátradöntött az ágyon és fölém gördült. Ajkaimat elszakítottam az övétől és levegőért kapkodtam, míg ő a nyakamat és melleimet kényeztette. Jóleső sóhajok törtek fel belőlem és éreztem, hogy vágyom rá. Remegő kezekkel gomboltam ki az ingét és simítottam végig a mellkasán, egészen a hasáig. Lentebb csúsztattam kezeimet és az övével kezdtem el babrálni, de ekkor hirtelen megmerevedett és eltűnt felöllem. Felnéztem és megláttam a szoba egyik sarkába húzódva.

- Mi a baj? - kérdeztem elkínzott tekintetét látva.

- Nem lehet Bella. Ma nem.

- Miért? - nagyon akartam őt. Remélem nem azért mert annyira nem szeret.

- Az életemnél is jobban szeretlek Bella, de régen vadásztam, az illatod pedig nagyon csábító. Nem akarlak bántani.-magyarázta meg.

- Oh... értem. Most nagyon nehéz neked? - megkönnyebbültem.

- Igen, elég nehéz - de rossz, hogy neki nehéz mellettem lennie.

- Hogyan tudnék neked segíteni? - meg akarom könnyíteni a dolgát.

- Hát... esetleg azzal, hogy nem teszel hirtelen mozdulatokat és ha lehet nem vágod el az ujjad.

-Hát... megpróbálom - befeküdtem az ágyba. Szerelmem lassan leült az ágy szélére, de megfogtam a kezét és lehúztam magam mellé.

-Úgy látom, inkább nem könnyíted meg a dolgom - kuncogott.

"-Mondtam, hogy csak megpróbálom!" - gondoltam mosolyogva. Ezen elnevette magát és gyönyörű hangja bezengte a szobát. Úgy szeretem, amikor nevet.

- Késő van, aludnod kéne - sóhajtott.

- Mennyi az idő? - ásítottam nagyot.

- Fél kettő.

- Uhh... akkor inkább alszom. Ugye itt maradsz mellettem?!

- El sem mozdulok.

- Ajánlom is! - betakart és úgy feküdt mellém, de lelöktem a takarót és átöleltem hideg testét. Nagyot sóhajtott, mire elképzeltem, hogy most hogyan forgatja a szemét és csóválja a fejét. Kuncogott, visszaölelt és dúdolni kezdett.
"- Ez minek a dallama?" - üzentem gondolatban.

-Neked írtam zongorán, egy altató. Majd holnap eljátszom, de most aludj! - istenem...nekem írta. Imádlak Edward Cullen! Pár perc alatt mély álomba merültem. Egy erdőben álltam és egy vörös szempár jelent meg előttem.Közelített felém, de ekkor Edward kiugrott a fák közül és rá vetette magát az idegenre. Az megsebesítette, mire felsikoltottam és zihálva ültem fel az ágyban. Edward hideg kezét éreztem a derekamon és leheletét a fülemnél.
- Sss...csak egy álom volt. Nyugi! - húzott közelebb magához mire kezdtem megnyugodni.

- Láttad?

- Igen, de csak egy rossz álom volt. Nyugodj meg! - nyomott puszit az arcomra, majd újból dúdolni kezdte az altatómat.

- Mennyi az idő?

- Fél nyolc.

- Akkor elmegyek megfürödni. Kérnél nekem Alicetől valami ruhát?

- Persze - úgy láttam, kicsit meglepődött kérésemen, de elsietett. A fürdőszoba felé vettem az irányt és beálltam a zuhany alá. Kb fél óráig folyattam magamra a meleg vizet, majd törülközőbe csavarva, ami megjegyzem nem takart túl sokat, fogat és arcot mostam, majd kimentem a szobába. Edward már ott ült a ruhákkal a kezében. Felé sétáltam, míg ő kocsányon lógó szemekkel vizslatott, egy kicsit még a szája is elnyílt. Kivettem a kezéből a ruhákat és kuncogva sétáltam vissza a fürdőbe.

- Köszikeee! - nevettem és becsuktam az ajtót. Alice túlzásokba esett a ruhákkal kapcsolatban, mert egy sötétkék, majdnem hasig kivágott top és farmer miniszoknya összeállítást adott. Gyorsan magamra kapkodtam és belenéztem a tükörbe. A seb az arcomon már varasodott, de a csípőm még rosszabb lett.
Kíváncsi vagyok, mi a mai program, ugyanis hétvége van.Elviselhető állapotba hoztam a hajam, majd kimentem a szobába, de Edward nem volt ott. Le kéne menni enni valamit... A nappaliban Emmett és Jasper éppen playstation-eznek. Úgy látszik Em nagyon koncentrál valamire, mert tátva van a szája. Lehet rekordot dönt... Megláttam amint Edward az ajtónak támaszkodva néz és mosolyogva bólint. Ördögien elvigyorodtam... jöhet a bosszúm első fele. Odasétáltam a háta mögé, rádőltem a hátára és eltakartam a szemét. Kapálózni kezdett, de nem engedtem el. Pár másodperc után elengedtem és mikor észrevette, hogy nem döntött rekordot felém fordult.

- Isabella Swan! Ezt még nagyon megbánod!-mennydörögte, mire én szó szerint szerelmem nyakába ugrottam, hatalmas vigyorral az arcomon.

- Megmondtam, hogy bosszút állok nem?

- Szép kis bosszú!-ismerte el.

- Vigyázz Emmett, mert emberedre akadtál! - mosolygott szerelmem.

- Azt látom - morgott Em.

- És még nincs vége! - figyelmeztettem.
- De számíts az én bosszúmra is hugi! - mosolygott.

- De nehogy azt hidd, hogy én feladom bátyó! És gyorsan add ide azokat a fotókat!

- Aaaazt sajnos nem lehet! - vigyorgott önelégülten.

- Miért nem?! - ijedtem meg, mire elnevette magát.

- Mert van belőlük vagy száz-száz példány, de kaphatsz belőle egyet-egyet.

- Na ide vele - sóhajtottam. Edward csendben figyelte a "játékunkat". Puszit nyomtam a szájára, de ő nem elégedett meg ennyivel és elmélyítette csókunkat. Hangos török köszörülésre lettünk figyelmesek.

- Menjetek szobára fiatalok! - vigyorgott Em és kezembe nyomott két fotót.

- Mit csinálsz a többivel? - már előre féltem a válaszától.

- Óh... ne aggódj miatta, semmi rosszat - vigyorgott.

- Azt meg ne próbáld! - kiáltott fel Edward.

- Mert mi lesz? - pimaszkodott az én drága bátyám.

- Szólok Rosenak! - fenyegette.

- Rose ezért nem fog semmit sem csinálni - közölte.

- Mit akar velük csinálni? - kérdeztem.

- Ki akarja plakátolni őket a suliban - fakadt ki szerelmem.

- Meg ne próbáld bátyus, vagy nagyon megbánod! - ugrottam ki szerelmem öleléséből.

- Úúú... de félek! - kekeckedett.

- Ajánlom is!
- Bella... gyere reggelizni! - hívott Esme a konyhába.

- Rendben... mi lesz a kaja? - kíváncsiskodtam.

- Rántotta. Jó lesz? - mosolygott rám.

- Tökéletes - imádom a rántottát. Visszamosolyogtam és leültem az asztalhoz. Letette elém a nagy tál kaját és puszit adott a fejemre, amiről apám jutott az eszembe. Lehet fel kéne hívni. Vajon mit szólt ahhoz, hogy csak így eljöttem egy hétre...?

- Semmit. Alice lebeszélte vele. Annyit kért, hogy jövőhét péntekre legyél otthon - a hangjára akkorát ugrottam hogy a rántotta leesett a villámról, az pedig megszúrta a szám.

- Hé... nyugi! Vigyázz! - megcsóválta a fejét és leült mellém. - Ma sütni fog a nap, ezért mit szólnál egy kiránduláshoz a családdal? - ajánlotta fel.

- És akkor megmutatod, hogy milyen vagy a napfényben? - lelkesedtem fel.

- Igen - mosolygott.

- Alice! - kiabáltam fel barátnőmnek.

- Tessék? - termett előttem.

- Tudnál adni egy melegítőt, edzővel?

- Persze... gyere! - húzott be a szobájába, ahol Jasper feküdt az ágyon. Egy könyvet olvasott.

- Szia... Mi jót olvasol? - kíváncsiskodtam, amíg Alice a hatalmas méretű gardróbjában keresgélt, ahova szerintem még egy vámpír is belefulladna.

- Egy regényt a második világháborúról - nézett fel rám.

- Itt is van - nyomott a kezembe egy ruhakupacot és betuszkolt a fürdőszobájába. Babarózsaszínű falak. UHH... BORZALMAS! Felvettem a fekete Gucci melegítőt és a puma edzőcipőt és megnéztem magam a tükörben. Király ez a cucc! Megöleltem barátnőmet, leszaladtam a lépcsőn, szerelmem ölébe huppantam és felnéztem gyönyörű szemeibe.

- A családban másnak is van különleges képessége? - kíváncsiskodtam.

- Igen. Alice, ő látja a jövőt, de csak a döntéseink alapján. Jasper érzi az érzéseinket és irányítani tudja őket. Carlisle-nak hatalmas önuralma van, Esme hatalmas szelet tud kavarni és feltétel nélkül tud szeretni. Emmett az erejét, Rosalie a szépségét és hiúságát vette át az előző életéből.

- Akkor ha most eldöntöm, hogy elmegyek a boltba, akkor azt Alice látja?

- Igen, de ne akarjál most sehova se menni! - vigyorgott.

- Ajj! - sóhajtottam. - Jazz most is érzi, amit én?

- Igen.

- Irányítsd egy kicsit az enyémeket! Légyszííí! - lelkesedtem fel teljesen. Jazz hirtelen termett mellettünk a kanapén, úgy láttam valamin nagyon jól szórakozik. Ekkor megjelent Emmett és ördögi vigyorral az arcán nézett másik bátyámra.

- Na ne!!! - kiáltott fel Edward. A következő pillanatban hatalmas vágyat éreztem iránta. Közelebb lépett hozzám és vadul csókolni kezdett, amit készségesen viszonoztam. Az ingéhez nyúltam, kigomboltam, aztán egy szakadást hallottam, de nem foglalkoztam vele. Távoli nevetést és kattogást hallottam, de most nem igazán érdekelt. Hirtelen megszűnt a vágy. Szerelmem kigombolt inggel, én felső nélkül álltam Em és Jazz előtt, akik a földön fetrengtek a nevetéstől. Karba tettem a kezem és úgy néztem őket, mire Edward is ugyan így tett.

- Ezt mégis hogy képzeltétek? - kezdett felmenni bennem a pumpa, de Jazz lenyugtatott.

- Édes a bosszú hugica, édes a bosszú! - dörzsölte össze a tenyerét vigyorogva Em.

- Na várjál csak bátyus... az én bosszúmat még véletlenül se fogod elfelejteni! - fenyegettem és leengedtem a kezem. Szemei elkalandoztak testemen, mire újra feltettem a kezem. Edward mérgesen állt elém, eltakarva ezzel Em szeme elől.

- Egy pólódon keresztül láttam, hogy van fekete melltartód, de ez a vérvörös... nagyon szexi!

- Emmett! - morgott és ugrott rá Edward. Gurulni kezdtek, mire Jazz is beszállt a bunyóba. Fújtattam egyet és feltrappoltam Alicehez.

- Alice! Adsz még egy toppot?

- Alice elment a boltba , de gyere adok neked - szólt ki a szobája ajtaján Rose. Beléptem és elámultam. Gyönyörű szoba volt, ízléses és nem túl csicsás.

- Köszi... Szép ez a szoba.

- Tudod, Em szeret téged, már a húgának tekint - mosolygott rám.

- Én is szeretem őt. Úgy mint a bátyámat. Mackó testvér - vigyorogtam, mire elnevette magát. Gyönyörű volt ilyenkor.

- Rendben. Tessék - kezembe adott egy fekete toppot, hozzá illő melltartóval.

- Köszönöm! - kisétáltam. Mire a lépcsőhöz értem a fiúk már a kanapén ültek durcásan, karbatett kézzel, Esme pedig előttük állt csípőre tett kézzel és fegyelmezte őket. A szám már nagyon remegett, így nem bírtam tovább és kitört belőlem a nevetés. Lassan lesétáltam a lépcsőn és a még mindig duzzogó szerelmem ölébe huppantam.

"- Ne duzzogj, mert haza megyek!" - fenyegettem meg gondolatban, mire elmosolyodott és puszit nyomott az arcomra "-Valamivel úgyis megbosszulom, csak segíts!" - közöltem vele és cinkosan elmosolyodtam.

- Mehetünk? - kérdezte családjától.