2. fejezet - Az első találkozás

Kinyitottam a szemem, mire Edward gyönyörű, aranybarna szemeit találtam magam előtt, melyekkel aggódóan vizslatott. A kavargó méz teljesen magába szippantott, az illata pedig, hmm... teljesen elkábított. Bársonyos hangja rángatott vissza a valóságba.

- Jól vagy? - aggodalmaskodott.

- Öhm... igen. Köszönöm! - fülig pirulva próbáltam meg kikászálódni az öléből, ami nem igazán akart sikerülni.

- Biztos? Nem ütötted meg magad, nagyon?- kérdezgetett és óvatosan lábra állított.

- Öhm... nem.

- Amúgy Edward Cullen vagyok - mutatkozott be illedelmesen. Bevallom, ismét teljes kábulatba estem tőle.

- Isabella Swan, de a Bellát jobban szeretem - pirultam el még jobban, és nagy nevetésre kaptam fel a fejem. Emmett fetrengett a földön, a hasát fogva a röhögéstől, hátrapillantottam és majdnem csatlakoztam Emmetthez. A balesetet okozó fiú fejjel lefelé lógott, ugyanis a fél lába beleakadt a kötélbe. Marha vicces volt, alig bírtam abbahagyni a nevetést. A nagy zajra bejött a tanár és jól lehurrogott minket, hogy inkább segítsünk a fiúnak. Miután lehámoztuk a kötélről, odajött hozzám.

- Sajnálom, hogy rád estem, próbáltam a másik irányba, de nem sikerült. Kibillentem az egyensúlyomból és...

- Semmi baj! Szerencsére Edward elkapott és nem lett semmi bajom. Felejtsük el.

- De...

- Nem de... légyszíves! - szakítottam újra félbe, most már ingerültebben.

- Jól van, jól van... Hogy hívnak? - érdeklődött félénken.

- Bella. Téged?

- Taylor.

- Oké, akkor szia Taylor!

- Szia Bella! - végre leszállt rólam. Már azt hittem sosem hagyja abba a mentegetőzést. Hátrafordultam, mire Edwarddal találtam szembe magam. Elkövettem azt a "hibát", hogy belenéztem a szemébe, ami ismét magába szippantott. Esküszöm, mint a porszívó a porszemeket. Kábulatomból bársonyos hangja rángatott vissza.

- Milyen óráid lesznek még? - érdeklődött.

- Biológia, angol, spanyol - nyögtem ki, nehezen forgó nyelvel. De vajon miért érdekli?

- Szuper! Nekem biológia, matek, angol - úgy látszik tényleg örül. Bevallom, belül én is ujjongtam, de nem mutattam ki. Hál' istennek, egész jó színésznő vagyok. Beleszerettem? Nem tudom! Tetszek neki? Hogy gondolhatok ekkora hülyeséget?! Hogyan tetszenék ÉN egy ilyen görög félistennek? Biztos van már barátnője... ekkor megszólalt a csengő.

- Akkor majd bioszon találkozunk. Szia! - köszönt és elindult az öltözője felé. Hosszan néztem, nem, bámultam utána. Istenem milyen feneke van! Gondolatban lekevertem magamnak egy jókora fülest. KICSIT elszabadult a fantáziám. Emmettől csak egy óriási vigyort és egy kacsintást kaptam, majd ő is eltűnt. Ahogy beléptem az öltözőbe, Jess szó szerint rám vetette magát. Nah, ha ezt túlélem...

- Bella! Te mekkora mázlista vagy! Pont Edward Cullen kapott el! Milyen volt az ölében? Mit mondott? Tetszel neki?...

- Nyugi Jess! Szerencsém volt. Amúgy is, biztos van barátnője és hogy tetszenék én neki?

- Több önbizalmat Bella! Te gyönyörű vagy! Szerintem tetszel neki! - makacskodott tovább.

- Majd meglátjuk! - adtam fel a küzdelmet egy sóhaj kíséretében. Kilépve az öltözőből, egy vigyorgó arc és egy gyönyörű szempár fogadott. Edward, mint egy görög félisten, támaszkodott a falnak.

- Szia, gondoltam megvárlak.

- Szia, köszi, menjünk.

Bementünk a terembe, mire mindenki minket bámult. Egyedül ültem egy padban, de nem csak mellettem volt szabad hely. Egy kis bizalommal töltött el, hogy Edward egyből mellém telepedett le. Ez a kecses mozgás és ez a szépség... Áh, reménytelen eset vagyok! Minél jobban próbálok nem rá gondolni, annál kevésbé sikerül! De biztos van barátnője. Bárcsak ne lenne! De ha nem lenne se tetszenék neki... A nevem hallatára kaptam fel a fejem.

- Miss Swan! Örülnék ha idefigyelne! Már harmadjára teszem fel a kérdést! - ripakodott rám.

- Bocsánat tanár úr, elbambultam - vallottam be őszintén.

- Most már lesz szíves idefigyelni! - azzal visszament a táblához. Majd ha piros hó esik, akkor odafigyelek.

- Hé, jól vagy? - kérdezett Edward.

- Persze, csak elgondolkoztam - megpróbáltam figyelni a tanárra, de hogy is mondjam... reménytelen. Az óra további részében magamon éreztem Edward pillantását, amitől még nehezebb volt koncentrálni. Mikor kicsöngettek összepakoltunk és kisétáltunk.

- Hát akkor holnap találkozunk - állt meg előttem.

- Rendben, szia! - kaptam egy szívdöglesztő, Edward féle félmosolyt, mire a szívem majd kiugrott a helyéről. A menzán vettem egy üveg vizet és egy almát, majd leültem Ang és Mike közé. Láttam, hogy Edward még nincs itt, csak a tesói, ezért elszomorodtam. Lehajtott fejjel ültem.

- Bella, Edward egyfolytában téged bámul! - közölte barátnőm, fülig érő vigyorral.

- Biztos - úgy tettem, mintha nem érdekelne, de közben kényszerítenem kellett magam, hogy ne nézzek fel. Végül nem bírtam magammal, odapillantottam és tényleg engem nézett. De az előbb még nem volt itt. Fura. Mindegy.

- Hallottátok, hogy tesin Edward hogy elkapta Bellát? Kötelet másztunk, Tay megcsúszott, leesett, rá Bellára, de mind a ketten leestek. Bellát elkapta Edward, míg Tay lába beleakadt a kötélbe és fejjel lefelé lógott. - mesélte Ang nem kis lelkesedéssel, mire szokásomhoz híven, fülig vörösödtem. Gyorsan megettem az almát és elindultam a kocsimhoz, mire kiértem Cullenék már eltűntek. Kifaroltam a parkolóból és La Push felé vettem az irányt. Arra gondoltam, hogy maglátogatom Sethet. Leah-vel is jóban vagyok, de nem vagyunk puszipajtások. A házukhoz érve bekopogtam, Harry nyitott ajtót. Pár héttel ezelőttig kórházban volt, de azóta teljesen felépült.

- Szia Harry!

- Helló Bella! Rég voltál már itt, mi járatban?

- Csak úgy... meg akartalak látogatni titeket.

- Gyere be, Seth itthon van, de Leah még suliban.

- Akkor, ha nem zavarok maradnék egy fél órát.

- Dehogy zavarsz, maradj nyugodtan... Seth! Itt van Bella!- kiabált fel fiának, aki nagy robajjal vágtatott le a lépcsőn.

- Szia Bells! - ugrott a nyakamba - Hogy vagy? Mi járatban?

- Hát már nem lehetek itt csak úgy?

- Jaj dehogynem! Örülök neked! Mikor jössz le velünk a partra?

- Majd meglátjuk. Lehet a hétvégén.

- Szuper, majd összehívom a srácokat. Közben megérkezett Leah. Vele is beszélgettem egy kicsit, majd elköszöntem. Hazafelé, gondolataim megint elszabadultak és velük harcoltam. Otthon magam is meglepődtem, mert majdnem a lépcsőn aludtam el, de végül csak felértem az ágyamba.

1. fejezet - Baleset?

Isabella Swan vagyok, egy átlagos 17 éves lány. Forksban élek, apámmal Charlieval, aki Forks legjobb éttermének a tulajdonosa és főszakácsa. Anyám, Renee 11 éve hagyott el minket, valami Phil miatt. Azóta annyit hallottam róluk, hogy 3 éve meghaltak autóbalesetben. Imádok olvasni és sportolni. Nem mondanám, hogy kétballábas vagyok, inkább "csak" vonzom a veszélyt, mint a mágnes.

A szokásos borús, felhős napra ébredtem, az eső hangosan kopogott az ablakomon meghiúsítva azt a tervemet, miszerint alszok tovább. Elvégeztem szokásos reggeli teendőimet, majd a gardróbomba siettem, valami ruháért. Egy fekete csőnadrág és egy világoskék V kivágású ujjatlan mellett döntöttem. Felvettem kedvenc fekete magassarkú bokacsizmámat és bőrdzsekimet, majd lesiettem a konyhába enni valamit. Charlie már a konyhában sürgött-forgott. Tudniillik, egész Forksban apám a legjobb szakács. Én is tudok főzni, de nem a kedvenc időtöltésem. Gyorsan bekapkodtam a szokásos reggeli müzlimet és rohantam a garázsba. Az autóm, egy gyönyörő A6-os Audi. Imádom az autókat és ismerem is őket. A sebesség sem maradt ki a kedvenc "hobbyaim"közül. Dupla akkora sebességgel hajtok a megengedettnél, és így is sokszor elkések. Megdöntöttem a nyolc perces rekordomat. Hat és fél perc. Csúcsszuper! Leparkoltam és indultam a B épület felé, de megakadt a szemem valamiken. Vagy valakiken. Nem messze tőlem, egy ezüst volvo parkolt le, mellette egy piros BMW-vel. Úgy látszik ők az új diákok, már az egész suli róluk beszélt. Ahogy kiszálltak az autókból, elakadt a lélegzetem. Ilyen gyönyörű embereket még sohasem láttam. Öten voltak, sorban sétáltak a B és a C épület felé. Legelöl egy nagydarab, mackószerű srác sétált, egy szigorú tekintetű, szőke, modell szépségű lánnyal az oldalán, valószínűleg egy pár. Mögöttük egy fekete tüsi hajú, kobold szerű lány, hatalmas mosollyal az arcán, egy elég fájdalmas képű, szőke srácot húzott maga után. Végül, egy bronz-barna hajú, görög félisten ballagott, egyedül. Mozgásukon és szépségükön elámultam. Merengésemből a csengő hangja rázott fel, mire pillantásom elszakítottam a jövevényektől és s B épület felé vettem az irányt. A folyosók már kiürültek, ezért megszaporáztam a lépteimet. Mikor benyitottam, a tanár már bent volt és szúrós szemekkel vizslatott.

-Bocsánat a késésért tanár úr.

-Miss Swan! Örülünk,hogy megtisztel minket a jelenlétével! Éppen feleltetni készültem, így maga már fáradhat is a táblához.
Nehéz feladatot adott, de könnyedén megbírkóztam vele, Mr.Varner nem kis bánatára. A helyemre érve vettem csak észre, hogy az a kis kobold szerű lány is itt van. Az óra további része unalmasan telt, kicsengő után a tesi öltöző felé vettem az irányt. Szeretem ezt a tárgyat, a tanár is egész rendes. Útközben csatlakozott hozzám Jessica és Eric. Az öltözőben Jess elkezdett mindenféléről csacsogni. Vajon a görög félistennek most milyen órája van?Esetleg fogok ma vele találkozni...?

- Hahó, Bella!Figyelsz te rám egyáltalán? - sopánkodott barátnőm.

- Bocs, egy kicsit elbambultam.Mit is kérdeztél?

- Azt, hogy láttad-e már Cullenéket?

- Ők az új diákok?

- Igen.

- Csak reggel a parkolóban. Tudsz róluk valami érdekeset? - kérdeztem, ugyanis Jess volt a suli fő pletykafészke, így majdnem mindenről első kézben tudott.

- Aha, az apjuk Dr.Carlisle Cullen a kórházban dolgozik, az anyjuk Esme, mindketten nagyon fiatalosak. A magas nagydarab Emmett, a párja az a szőke, Rosalie. Az alacsony fekete hajú Alice, a párja az a méz szőke srác Jasper.Végül a bronzbarna hajú, ő Edward, neki nincs párja.Dr.Cullenék örökbe fogadták őket.

- Honnan tudtál meg róluk ennyi mindent,egy nap alatt? - hitetlenkedtem.

- Apám mesélte.A kórházban ismerkedett meg Dr.Cullennel.

- Aha.
Megszólalt a csengő.A sorakozónál vettem észre, hogy Edward is itt van. Tekintetével engem vizslatott, amitől fülig vörösödtem. Szerencsére bejött a tanár és bejelentette, hogy kötelet fogunk mászni. A lányok többsége elkezdett nyafogni, ugyanis nem sokan tudnak. Én hál'istennek nem közéjük tartozom. Legalább nem égek le Edward előtt. Bemelegítésként elkezdtünk futni és ekkor vettem észre, hogy Emmett is itt van. Beálltunk a kötelek elé hármasával. Persze hogy a két említettel voltam egy csoportban.Beálltam elsőnek. Az ötödik körnél jártunk, amikor az oldalsó kötélen a fiú legfölül járt. Megingott a kötele, lentebb csúszott, így a kezét megégette a kötél. Elengedte, mire oldalra kibillent és leesett. Egyenesen rám. Belém kapaszkodott, én nem bírtam megtartani a hirtelen súlyt, és leestünk. Valószínűleg ő az alattunk elhelyezett szivacsra esett, én pedig valaki ölében landoltam.